Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

2. füzet - Balogh János: Vízkormányzás a kiskörei vízlépcső öntözőrendszereiben

Vízkormányzás a Kiskörei Vízlépcső öntözőrendszereiben 15Î 2. A Kiskörei Vízlépcső öntözőrendszereinek üzemmódja A Kiskörei Vízlépcső öntözőrendszereinek — az előtervezési állapot eredményeként — az öntözési üzem módjára nézve is csupán vázlatos elgondolások alakultak ki. E téren a rendszerek jövendő üzemmódjának jelenleg általánosan elfogadott kereteit a VIZITERV X—1. 15. 39/a sor- és 14. 084 munkaszám alatti, az „Üzemelési javaslat a vízszolgáltatás módjára és szervezetére" című tanulmány (tervező : Dávid László) határozta meg. E tanulmány ugyan nem részletezi, nem indokolja megállapításait, de néhány nagyon érdekes és tanulságos megállapítást mindenképpen tesz. Témánk szempontjából súlyozva és válogatva a tanulmány mondanivalói között, az alábbi megállapításokat kell — a további következtetések levonásához lényegesként rögzíteni. A Kiskörei Vízlépcső öntözőrendszereiben a) a vízfelhasználás szabadon megvalósítható lesz; vagyis „a /elhasználók saját vízkivételeiket maguk kezelve, a megkötött vízszolgállatási szerződés keterein belül, a vízkivétel maximális vízszállításáig akkor és annyi vizet vételeznek, amennyit az adott időpontban az optimális érdekeik megkívánnak" ; b) a termelői vízkivételeken folyamatos vízmennyiség-mérésről kell gondoskodni; c) a csúcsidőszakokban a torlódások elkerülése érdekében a teljes kiépülés után sor kerülhet az igények időszakos összehangolására (!); d) a csatornahálózat működését általában automatikus alvízszintszabályozók vezérlik; egyes fürtök vagy bögék azonban felsővezérlésűek maradnak, részben a már elkészült voltuk, részben pedig szivattyús vízellátottságuk miatt; e) az öntözött területek vetésszerkezetének öntözési normáiból számított 24 órás folyamatos vízsugárnak 110%-ára kell a főcsatornákat és 120-150%-ára kell a fürt főcsatornákat méretezni. Részletesebb indokolást a tanulmány mellőz, csupán annyit említ meg, hogy a túlméretezésből 10—20%, a vízfelhasználás „napi egyenlőtlenségéből" további 10—25% pedig „igényátcsoportosításból" adódhat. Más indokolással ugyan — tehát a tanulmány szerzője is — az előzőekben rögzítettekkel azonos következtetésekre jut a Kiskörei Vízlépcső csatornái vízszállítóképességének meghatározásakor. A gondolatokat azonban nem viszi tovább a rendszer alacsonyabb kategóriájú I. és II. rendű mellékcsatornáig, illetve termelői vízkivételéig. Már pedig a rendszer üzemmódjának megválasztásához e kategóriák vízszállításának ismerete is mindenképpen szükséges. Nem viszi végig az idézett tanulmány a rendszerek üzemelésével felvetett gondolatot az öntözési üzem vonatkozásában sem. Ugyan alapelvként rögzíti, hogy a termelők számára a „szükséglet szerinti" (tehát szabad) vízfelhasználást kell biztosítani. Ennek műszaki feltételeit az automatikus alvízszintszabályozással általában meg is kívánja teremteni. Azonban, hogy hogyan lehet a „szükség szerinti" vízfelhasználást automatikusan biztosítani egy olyan vízszállító hálózatban,