Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

84 Auer R. és Berhidai G. Agytelek község magasan a karsztvíz szintje felett települt, ásott kútjai minimális vízmennyiséget szolgáltattak, sőt gyakran teljesen kiszáradtak, mivel nem a mélyenfekvő karsztvízből, hanem rétegvizekből kapják vízutánpótlásukat. Száraz időszakokban a szomszédos községekből gyakran lajttal szállították a vizet. A Baradla barlang bejáratánál épült Barlang-szálló vízellátását a Kastélykút forrásra települt gravitációs vezetékkel oldották meg az 1940-es években. A forrás csekély vízhozamú, (átlag napi 3 m

3) foglalása korszerűtlen és állandó coli fertőzöttséget mutat. Az ismertetett vízbeszerzési lehetőségek a bevezetőben közölt fízszükségletek biztosítására nem megfelelőek, ezért az Üt- Vasúttervező Vállalat megbízást kapott új vízbeszerzési lehetőségek felkutatására és a vízellátás megtervezésére 1959-ben Aggtelek és 1964-ben Jósvafő térségében. 2. A TERÜLET HIDROLÓGIAI VISZONYAI A vízigények biztosítása érdekében megvizsgáltuk a környező terület szóbajöhető forrásait, mivel egyéb vízbeszerzési lehetőség (pl. mélyfúrású kút) gazdaságossági és vízföldtani okok miatt nem volt figyelembe vehető. Az aggteleki karsztvidék legnagyobb hozamú forrása a Jósvafő forrás. A forrás a Baradla barlang jósvafői bejárata alatt kb. 40 m-es mélyebb szinten, az alsó barlang végén fakad. A forrásról Dr. Kessler Hubert „Forrástani részletvizsgálatok az aggteleki karsztvidéken" című tanulmányában az alábbiakat írja: ,,A forrás vízgyűjtő területének nagyrésze Csehszlovák területen van. A magyarországi terület egy részét a I'oronyatető —Baradlatető — Gallyatető—Somostető középtriászkori mészkőből épült vonulatának karsztos felszíne, másik részét az ettől D-re elterülő, pannon agyaggal és kaviccsal takart lankás, dombos terület képezi. A vize erről a D-i területről nem beszivárgás, hanem a karsztos és a vízzáró felszín határán keletkezett nyílt víznyelőkön keresztül, föld alatti lefolyás útján kerül a barlangba és innen a forrás érliálózatába. A felszíni víz erről a területről sok kavicsot sodor magával, ami a víz erodáló hatását jelentékenyen növeli, és a nagy föld alatti üregek keletkezését segíti elő. A Jósva forrás kb. 8 — 10 000 lit/perces alaphozamát az aggteleki barlangrendszerhez tartozó, ma még feltáratlan, fiatal és ezért valószínűleg csak fejletlen, szűk járatokból, repedésekből álló alsó érhálózatból kapja. Ezt táplálja a karsztos felszínről beszivárgó csapadék. A lassan szivárgó, de hatalmas területre kiterjedő utánpótlás biztosítja ennek az alaphozamnak a kiegyenlítettségét. Ez a víztömeg állandó hőfokú (a vizet vezető járatok nagy oldási felülete miatt aránylag kemény, kb. 17 nk°) és alacsony elektromos ellenállású. A csapadék másik része nem beszivárgás, hanem föld alatti lefolyás útján, víznyelőkön keresztül jut a tág barlangrendszerbe és innen föld alatti víznyelőkön keresztül az alsó forrásérhálózatba. Ez a vízmennyiség föld alatti útjának csak kisebb részét teszi meg a szűk érhálózatban, ezért eredeti hőmérsékletét és vegyi összetételét jobban megőrzi, mint a beszivárgott csapadék. Ez a víz befolyásolja a forrásvíz hőfokát és csökkenti ion koncentrációját." A forrás vízhozamát a barlangon gyorsan lefolyó és az alsó barlangon keresztül a forrásba jutó záporesőből vagy hóolvadásből eredő árvizek jelentékenyen befolyásolják. Árvízi hozamok esetén kellő szűrőréteg hiánya miatt a víz megzavarosodik. A forrás vízhozama 7000 és 12 000 l/perc érték között változik, tehát bővizű. Az OKI vizsgálatai szerint a forrás vize az állandó és viszonylag magas Coli fertőzés miatt bakteriológiailag kifogás alá esik. Fertőzöttsége és gyakori megzavarosodása miatt ivóvíz céljára közvetlen felhasználása ártalmas. A terület másik bővizű karsztforrása a Babotkút forrás. A forrás a Kecső völgyében, annak bal oldalán a Méznatető tövében fakad, Jósvafő község belterületétől mintegy 2,0 km-re. A Babotkút forrás a többiekhez hasonlóan karsztforrás. Dr. Jakucs László lorrásfoglalási szakvéleménye szerint „Vízgyűjtőterülete a Kecsővölgytől északra húzódó Haragistya-fennsíkban jelölhető meg, kifejezett víznyelőnyílások hiányában azonban pontosan nem festhető ki, s így pontosabban nem is határozható meg. A forrás vízgyűjtőterülete teljes kiterjedésében triászkorú karsztosodó (Wettersteini) mészkő, helyenként kisebb dolomitlencse betelepülésekkel.