Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

70 Fehér Árpád a betonitszuszpenzióban betonozott elemnél lényegesen kisebb volt a tapadás, mint a légtérben betonozott ellenőrző mintánál. A második vizsgálathoz elkészítették az eredeti gerenda 1:5 arányba lekicsinyített mását (210 x 38 x 19 cm) két változatban. Mindkettőt tölcséres módszerrel betonozták, de az egyiket bentonitszuszpenzió alatt, míg a másikat száraz zsaluzatban. Próbaterhelés során mérték a lehajlást. Az első megcsúszáshoz tartozó lehajlás a szárazon készített próbagerendánál a tartó közepén 40%-kal, a fesztávolság negyedében és háromnegyedében 82 —88%-kal nagyobb volt, mint a bentonitban betonozott elemnél, tehát a bentonit itt is lerontotta a betonacél és a beton közötti tapadást. A harmadik vizsgálat a betonacél kihúzási próbája volt. Ezt 15 cm élhosszúságú, 210 — 280 kp/cm

2 szilárdságú betonkockákkal végezték, melyekbe 19 mm átmérőjű sima köracélt, csavart négyzetacélt és nagyszilárdságú bordás acélt betonoztak be. A minták egyik részénél az acélt bentonitszuszpenzióba mártották, a másik részénél szárazon betonozták be. Készítettek vasalt és vasalatlan kockákat. A tapadás csökkenésére jellemző a bentonittal készített mintánál és a légtérben betonozott mintánál mért kihúzóerő viszonyszáma, mely a következő táblázatban látható: 0,025 mm 0,25 mm kihúzóerők csúszáskor mért erők viszonyviszonyszáma száma Vasalatlan kockák sima köracél 0,67 0,82 0,98 csavart négyzetacél 0,76 0,87 0,86 bordás betonacél 0,66 0,91 0,95 vasalatlan kockák átlaga 0,68 0,88 0,93 Vasalt kockák sima köracél 0,81 0,74 0,74 csavart négyzetacél 0,58 0,61 0,92 bordás betonacél 0,67 0,78 0,96 vasalt kockák átlaga 0,67 0,71 0,87 A táblázat eredményeiből látható, hogy a bentonit minden esetben csökkentette a tapadást, a viszonyszám mindenütt kisebb 1-nél. A csökkenés mértéke a kihúzóerőnél kisebb, míg a kisméretű megcsúszáshoz tartozó értéknél nagyobb. Stralsund-han jelentős kísérletsorozattal vizsgálták, hogy az egyes tényezők hogyan befolyásolják a betonacél és a beton közötti tapadást (5). A szuszpenzió összetétele 5 féle volt, bentonit, agyag, iszap és súlypát felhasználásával. A tiszta bentonitnál 4 féle, a többinél 3 — 3 féle fajsúlyt alkalmaztak. Különböző volt a szuszpenzió betöltése és a betonozás megkezdése között eltelt idő is: 1, 3, 5 és 7 nap. Minden változatnál 3 — 3 db 20x20 cm élhosszúságú próbakockát készítettek, melybe 25 cm hosszúságú sima köracélt vagy bordás betonacélt betonoztak be. A betonkockák 350 kp/m

3 cementadagolással, 0,68 vízcementtényezővel készültek. A kiálló vasakat 28 napos korban kinyomták a betonból. Eredményként a beton és az acélbetét közötti tapadás értékét közlik. A sima betonacélnál 5 és 40 kp/cm

2 között erősen szórnak az eredmények. A szuszpenzió fajsúlya és a tapadás közötti összefüggés általában nem volt egyértelműen kimutatható, csak a tiszta bentonitnál csökkent a tapadás egyértelműen a fajsúly növekedésével. A bentonit alapanyagának a hatását, valamint a szuszpenzió betöltése és a betonozás megkezdése között eltelt idő befolyását nem sikerült kimutatni. A tiszta vízben betonozott ellenőrző kockáknál mért tapadás értékét nem teszik közzé, de a közlemény szerint a betonacél, és a beton közötti tapadás sima betonacélnál 50 — 80%-kai csökkent. A bordázott betonacélnál a beton- és az acélbetét közötti tapadás 40 — 62 kp/cm

2 között változott és a tapadás a tiszta vízben betonozott ellenőrző kockához képest 25%-kal csökkent.