Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

4. füzet - Dégen Imre: Vásárhelyi Pál emlékezete

334 Dégen Imre fonódott, ötvöződött a nemzeti és a társadalmi haladásért folytatott küzdelemmel. Az idő Vásárhelyi elgondolásait igazolta. A szabadságharc idején megszakított szabályozási és ármentesítési munkák kudarcai nem a Vásárhelyi-Széchenyi alkotta nagytávlatú vízügyi program vélt hiányosságaiból eredtek. Ellenkezőleg, éppen abból, hogy sok esetben feladták e programban megszabott követelményeket. Végül is a Tisza szabályozása - jóllehet mai árvízvédelmünket is nehezítő kompromisszumok árán — lényegében Vásárhelyi elgondolásai alapján valósult meg. így emelkedett azzá az általános érdekű nemzeti üggyé, aminek e munkát elindító Széchenyi és Vásárhelyi szánta. A szabályozási munkák és a Tisza mentén 2700 km hosszon emelt árvízvédelmi töltés révén 3 millió hold felbecsülhetetlen értékű földet sikerült elhódítani a vizektől. E területen immár 300 milliárd forint értékű nemzeti vagyon, falvak, városok, gyárak, termőföldek, utak sokasága talál oltalmat a folyton erősített, fejlesztett árvízvédelmi művek mögött. A folyószabályozással a Tisza hosszát 1/3-ával csökkentették, esését megnövelték és a Tiszavölgy mocsarait lecsapolták. E munkát Vásárhelyi országépítő nagy terve alapján az alföldi agrárproletárok, kubikusok tízezrei valósították meg. üsi primitív eszközökkel, talicskával, kapával, lapáttal, verejtékes erőfeszítéssel formálták, alakították át e táj arculatát. Méltán nevezték a múlt század krónikásai a Tisza-szabályozást „második honfoglalás"-nak. Ám ez a fogalom akkor nyert igazi tartalmat, amikor a földművelő alföldi paraszemberek tízezrei a vizektől megszabadított termőterületeken új otthonra, boldogulásra találtak. Amikor országunk a dolgozó nép hazája lett. Vásárhelyi Pál teremtő eszméi másfél évszázadon átívelve elevenen ihletik napjaink nagyszabású vízgazdálkodási munkálatait is. Ezek gazdaságpolitikai terveink fontos láncszemeiként növekvő fontosságú szerepel töltenek be. Népünk jólétét, népgazdaságunk fejlődését, országunk további felemelkedését hivatottak szolgálni. Évtizedekig tartott, amíg a múlt század nagy vízügyi terve valóra vált. Ez az emlékmű, amelyet most avatunk, csupán szerény jelképe annak a tiszteletnek, amellyel társadalmunk Vásárhelyi Pál emlékének tartozik. Alkotó életének teljes és valódi emlékműve monumentális nagyságában ott áll az Al-Dunán és a Tiszavölgyében. Az Ő géniuszát, népét szolgáló teremtő buzgalmának emlékezetét őrzik és hirdetik a végtelen messzeségekbe kanyargó tiszai gátak. Hirdetik a folyamtól és a mocsaraktól elhódított termőföldek, a Tiszavölgy virágzó, gyarapodó falvai, városai. A kétkezi munkások és a mérnökök, akik manapság falvaink, városaink, ipartelepeink vízellátásán, vagy a korszerű árvédelmi művek szüntelen erősítésén, fejlesztésén fáradoznak, akik a Tisza-menti tájakat a múlt évben megvédték a minden eddigit meghaladó árvíz pusztításaitól, és azok, akik a Tisza-mentén a múlt század nagy művének korszerű továbbfejlesztésén, a nagy öntözőrendszerek megteremtésén munkálkodnak, valamennyien dicső elődjüknek, példaképünknek vallhatják Vásárhelyi Pált. És él a „jeles vizimérnök" emléke egész mai szocialista társadalmunkban, mely kiteljesíti Vásárhelyi monumentális művét. Nemzeti és műszaki haladásunk 125 esztendeje elhunyt nagy egyénisége iránti hálánkat fejezi ki íme a művészi emlékmű is, melyet most avatunk fel.