Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

4. füzet - Dégen Imre: Vásárhelyi Pál emlékezete

Vásárhelyi Pál emlékezete 333 Előbb azonban még egy másik ugyancsak korszakos jelentőségű alkotás fűződött Vásárhelyi nevéhez: az Alduna szabályozásának megkezdése. Vásárhelyi és Széchenyi termékeny, közös munkásságának kimagasló eredményeként tatja számon a történelem az al-dunai vontató út kiépítését, a vakskapui zuhatagos szakasz szikláinak áttörését, mely egy évszázadra megvetette a dunai hajózás alapjait ezen a kulcsfontosságú szakaszon. Kubikosaival, bányászaival éjt nappallá téve fáradhatatlanul dolgozott Vásárhelyi a Vaskapu zuhatagos szakaszán, mígnem 1837-ben a bécsi kormány minden anyagi támogatást megvont az Al-Duna szabályozásától. Vásárhelyi ekkor lázadó lélekkel kénytelen volt félbehagyni a nagy művet. Ám a „jeles vizimérnök" nem ismerte a csüggedést. Széchenyivel együttműködve máris hozzáfogott élete főművének megalkotásához, a Tisza-szabályozás terveinek kidolgozásához. A reformkor vezető gazdaságpolitikusa Széchenyi István, és a plebejus-forradalmár Táncsics Mihály éppúgy, mint e kor kiváló mérnöke Vásárhelyi Pál nagy jelentőséget tulajdonítottak e mű megvalósításának. A végtelen mocsarakkal borított, vízjárta, ősállapotú alföldi tájakon Széchenyi szavaival élve „a folyók és az általuk okozott mocsárok és kiöntések rendezésé"-ben a „vízbajok" orvoslásában a vízviszonyok egyszerű rendezésénél sokkal többet láttak. Az árvizek megfékezését, a vízszabályozás megoldását az ország gazdasági fejlődése, kultúrális felemelkedése legfőbb előfeltételének tekintették. E munka méreteiről, jelentőségeiről néhány megemlékező szóban nehéz képet adni. Széchenyi és Vásárhelyi alkotó együttműködésben fogalmazta meg és Vásárhelyi részletes Tisza-szabályozási tervében öltött testet ez a nagyszerű koncepció. Alapgondolata volt az - a mai korszerű vízgazdálkodási szemléletnek is megfelelő — felfogás, hogy nemcsak a Tisza szabályozását, hanem a folyó mentén elterülő országrész természeti viszonyainak átalakítását kell megoldani. Ezért nem korlátozódhatott a feladat csupán egv szűkebb térség rendezésére, egv-egy folyószakasz szabályozására. Egyértelmű volt a törekvésük: az egész Tisza-völgy egységes és általános rendezésére van szükség. E terv fogalmazza meg először, hogy e tájon a hajózási célú folyamszabályozással egybefüggő vízrendezés elsőrendű célja — ahogy akkor nevezték — a „földmentés", vagyis új termőföldek elhódítása a vadvizektől. Az átvágásokkal való folyamszabályozás és a töltésekkel megvalósított ármentesítés mint egységes, elválaszthatatlan feladat e tervben jelentkezik először a hazai szakirodalomban. Mint ahogy az a törekvés is, hogy az ország gazdasági életét átalakító, széles társadalmi rétegek életkörülményeit érintő tervek megvalósításának közös üggyé kell válnia. Itt érlelődik meg az a felismerés, hogy az országépítő jelentőségű vizimunkák megoldásához széleskörű társadalmi mozgósítással, a közvélemény megnyerésével, sorompóba kell állítani az érdekeltek összefogásából fakadó hatalmas erőt. E törekvések — Vásárhelyi más tudományos-műszaki felismeréséhez hasonlóan — haladó hagyományunkká vállak. Mai vízgazdálkodási elveinkben és gyakorlatunkban valósulnak meg magasabb szinten és hatékonyabban. Vásárhelyi nemcsak gyakorlati mérnök volt; értékes tudományos munkássága alapján joggal tekinthetjük a magyar vízgazdálkodás és a hidrológiai tudomány úttörő egyéniségének is. Nagysága, és életének nemzedékünk számára is példamutató jelentősége abban csúcsosodik ki, hogy az elmélet és a gyakorlat terén egyaránt maradandót alkotott. Műve, a szellem és a tudás fegyverével vívott harca, össze-