Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

4. füzet - Dégen Imre: Vásárhelyi Pál emlékezete

332 Dégen Imre amikor életművének kiteljesedése küszöbén, a szüntelen fizikai és szellemi erőfeszítésektől, s az aldunai munkálatoknál reátört maláriától megviselt szive megszűnt dobogni. Halála drámaiságában szinte jelképi Szervezete, akarata állandó harcban állt a betegséggel életlángjának ellobanásáig, mint ahogy lángelméje a maradisággal, a tudatlansággal, az önzéssel kelt birokra milliók jobb, boldogabb életéért. Erőt, fáradtságot nem kímélve harcolt nagy tervének megvalósításáért, melyben az egész ország jövendőjének gazdagítását látta. Századunk rohamos műszaki-tudományos haladásának káprázatos eredményeket felmutató korszakában is csodálattal kell adóznunk Vásárhelyi életművének. A múlt század elmaradott Magyarországán olyan nagyszabású és tudományosan megalapozott természetátalakíló terveket dolgozott ki, olyan átfogó ármentesítési, folyamszabályozási koncepciónak volt a kezdeményezője, fáradhatatlan szervezője s — halála percéig — irányítója, amelyek egész országrészek térképét rajzolták át. Ezek a tervek kora országépítő programjának építőkövei voltak. Ezek teremtették meg a — világviszonylatban is jelentős — magyar árvízvédelmi rendszer kiépítésének, folyóink szabályozásának és mai korszerű vízgazdálkodásunknak cdapjait. Vásárhelyi élete, munkássága, nemzedékek hosszú sorának életére meghatározóan kiható műszaki tevékenysége haladó törtélnelmünknek is eleven része. Mert Vásárhelyi nem csupán kiváló mérnök és tudós volt! Szenvedélyes út- és igazságkeresésében, lázas, alkotó igyekezetében, forradalmi szellemű bátorságában mintegy megtestesül nemzeti törtéinelmünk egyik nagy korszakának, a reformkorszaknak valamennyi nemes törekvése. Egész emberi és tudományos magatartásában, jövőt ostromló tetteiben ott feszült a nagyszerű történelmi kor sodrása, amit Vörösmaty így fogalmazott meg: „lángolt a gondos ész, s a szív remélt". Miként e kor legkiválóbbjainak törekvéseiben, Vásárhelyi életében és munkásságában is három nagy cél fonódott egybe: a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás, és a gazdasági felemelkedés szolgálata. A roppant erőket igénylő vízrendezési, folyószabályozási, árvízvédelmi munkákat nem elszigetelt látványos vállalkozásoknak, hanem az egész nép életét, az egész ország jövendőjét gazdagító alkotásoknak tekintette. Ez a szemlélet tette képessé arra, hogy ne csupán egy-egy szűkebb térség érdekeit szolgáló részfeladat műszaki megoldására törekedjék, hanem korát messze megelőző, haladó műszaki elgondolásait összekapcsolja a nemzeti és társadalmi érdekekkel. Ez lelkesítette, buzdította arra, hogy az ország társadalmi-gazdasági felemelkedésének áramlatával szoros egységben tervezzen, alkosson a közjóért. Ezért tiszteljük őt ma: szocialista építőmunkánk szerves részét alkotó, népgazdaságunk fejlődését, országunk további felemelkedését előmozdító, komplex vízgazdálkodásunk előfutáraként! Hosszú és küzdelmes volt az út, melyet ez a kiváló tudós és hazafi megtett. A szepesolaszi kántortanító fia, jeles eredménnyel végzi mérnöki tanulmányait a mai Műszaki Egyetem elődje az „Institutum Geometrico-Hidrotechnicum" falai között. Innét indul pályája tovább a megyei mérnök-gyakornokoskodástól, az akadémiai tagságig és az egész ország vizimunkálataiért felelős központi hajózási felügyelőség vezető tisztségéig. Széchenyi ösztönző támogatásával végzett térképészeti munkáit, a „Dunamappáció"-t a tudományos világ mindmáig a vízrajzi térképezés egyik klasszikus művének tekinti. Nemzetközi viszonylatban is úttörő jellegű vízhozammérési, szintezési munkái ugyancsak egy-egy előkészítő lépést jeletettek a majdan életművét betetőző Tisza-szabályozás terveinek megalkotásához.