Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 6. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés módszertani kérdései - 6.4. Karászi Kálmán: Új anyagok és módszerek a védekezésben

Üj anyagok és módszerek 237 ra alapozta a megteendő védelmi intézkedéseket. A feltárást az e célra létrehozott talajállapot vizsgáló csoportok végezték. Egy-egy vizsgáló csoport a talajmechanikában és szivárgástanban járatos mérnök vezetésével dolgozott, s személyzetéhez geodéta, megfelelő számú technikus és segéd személyzet tartozott, kézi fúróberendezéssel, terepjáró gépkocsikkal és egyéb kellékekkel felszerelve. Vizsgálataik a következő kérdésekre adtak választ: — a szivárgás a töltéskeresztmetszet, az altalaj melyik részében következett be, — milyenek a nyomásviszonyok, — az előálló sebességek veszélyesek-e erózió szempontjából. Azt is meg kellett határozni, hogy a töltés keresztmetszet egyes részeiben a vízfelvétel milyen mértékű és hogy ennek hatására a töltést alkotó talaj nyíró szilárdsága miképpen alakult. A vizsgálat általános módszere a fúrás és az ennek segítségével történő mintavétel volt. Alkalmazásra kerültek azonban roncsolás mentes vizsgáltatok is, izotópos és geoelektromos eljárással. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a béléscső nélküli kis átmérőjű furatok a hiedelemmel ellentétben, nem jelentettek veszélyt a töltés védképességére. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a szivárgási és átázási folyamatokról kialakult korábbi felfogás a töltések, de főleg azok altalajának árvíz esetén fúrással történő feltárását megengedhetetlennek tartotta. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnál működő talajvizsgáló csoport működésében kiemelkedő volt az a gyorsaság, mellyel a védelemvezetés rendelkezésére tudta vizsgálatait bocsájtani. A felmerült igényt követően néhány órán belül a helyszínen elkészültek a fúrások, a töltés állapotot jellemző keresztszelvények és az írásos értékelés. Másnap az értékelő anyag fénymásolva, sokszorosítva nemcsak a helyi védelemvezetés, hanem a védelemben érdekelt valamennyi részleg rendelkezésére állt. Ez a gyorsaság és hatékonyság úgy voll elérhető, hogy egyik gépkocsi feldolgozó helyi irodaként volt berendezve és így azonnal megtörténhetett az adatok regisztrálása. Az adatokból rendkívül fontos következtetésként volt levonható, hogy a sok, külső szemlélet által veszélyesnek ítélt szivárgás, az esetek döntő többségében nem jelentett veszélyt. A töltéstest nem volt átázva, legtöbbször egyszerű kontúr szivárgásról volt szó. Ez a körülmény, amellett, hogy feltárta a valóságos helyzetet, megnyugtatta a védelemvezetést és elkerülhetővé tett fölös intézkedéseket. A feltárások valós voltát az a gyakorlati megfigyelés is alátámasztotta, hogy néhány napos derűs, száraz idő az átázottnak mutatkozó töltésrézsűt teljesen kiszárította. A talajfeltáró csoportok működésének hatékonysága és eredményessége indokolttá teszi, hogy alkalmazásuk a jövő árvizeinél általánossá váljék, felszereltségük javuljon (különösen az időt rabló és nagy fizikai erőkifejtést igénylő kézi fúrás egyszerű, könnyű gépesítése volna lényeges), s munkamódszerükben terjedjen el az a példamutató gyakorlat, amely az Alsótiszavidéki VÍZIG területén tevékenykedő Dr. Zsuffa csoportjának munkáját olyan gyorssá és használhatóvá tette. (Mozgó iroda autó, megfelelő műszaki és adminisztratív személyzettel.)