Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 6. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés módszertani kérdései - 6.3. Stelczer Károly: A tudományos kutatás szerepe a védekezésben

:230 A védelem módszertani kérdései ugyanott készült, talajmechanikai fúrások adataiból. A jó vízvezető homokok és kavicsok az elektromos mérésnél is élesen elkülönülnek a vízzáró rétegektől. A kevert rétegeknél a korreláció többértelmű lehet, ha azonban csak a vlzvezetö— vízzáró elkülönítés a célunk, a kapcsolat lényegében egyértelmű. A tiszavölgyi árvíz tapasztalatai szerint a gátak előbbiekben ismertetett vizsgálata az árvédekezés alatt is lehetséges, gazdaságosabb és biztosabb azonban a megelőző feltárás. Feltétlenül szükséges a gátak előzetes, ún. száraz állapotban végzett regionális felvétele, hogy az így kapott adatokat összevetve az árvédekezéskor mért adatokkal, az átnedvesedés mértékére biztonságosan lehessen következtetni. A védtöltésben lejátszódó szivárgási jelenségek megfigyelése érdekében szükség van új, jobb felbontóképességű és gyorsabb eljárások kidolgozására is. A kutatásban eddig is résztvevő erők (a VITUKI Felszínalatti Vizek és Vízépítési Kutatási főosztályai, OVH Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Szervezet, Geofizikai Intézet, ELTE Geofizikai Tanszéke) összefogtak a következő új és gyorsabb eljárások kidolgozására: — A gátak infravörös légi fényképezése. A nedvességtartalom és hőkapacitás ismert összefüggése szerint az árvédelmi töltésekről száraz és árvíz alatti átázott állapotban — megfelelő spektrumsávokban — készített légifotók összevetésével gyors felvilágosítás kapható az átlagos átnedvesedésre. — A gátak geoelektromos térképezése. Tapasztalataink szerint az általában használt négyelektródos rendszer és annak mozgó változatai még nem elég gyorsak, vagy nem elég pontosak. A geofizikai módszerkutatási program keretében az elektród nélküli, elektromágneses hullámterjedést használó ún. frekvenciaszondázási eljárás alkalmazására történik kísérleti mérés. — Vékony agyagrétegek kimutatására indukált polarizációs eljárás bevezetése. A kutatás célja egyrészt az eddiginél jobb felbontóképességű eljárás kidolgozása, másrészt pedig a gátszerkezetben lényeges szerepet játszó agyagrétegek indikálása. A kutatás végső eredményeként a töltésállapot figyelemmel kísérése rutin geofizikai munka lesz. Ezért már a kutatás során kiválasztódnak a gyakorlati munkára legalkalmasabb műszertípusok, a rutin mérési és feldolgozási eljárások. 2. A védvonal kritikus helyein a jelenségek feltárása A védvonal egész hosszán és a védekezés teljes időtartama alatti szisztematikus megfigyelések mellett talán még nagyobb és bonyolultabb feladat a védvonal egy-egy pontján jelentkező kritikus jelenség részletes feltárása. Egy adott buzgár, repedés, vagy csúszás elleni védekezést nagyban meg tudja könnyíteni, ha az előidéző okokat sikerül részletesen feltárni. E munkánál már nem elégséges például csak a geoelektromos vizsgálati módszer, sok esetben szükség van a hagyományos feltáró fúrásokra, izotópos, vagy fluoreszcens nyomjelző anyagokra, izotópos tömörség és nedvességmérésekre, talajmintáknak gyors helyszíni laboratóriumi vizsgálatára, vagy gyors légi felvételek készítésére. Áz 1970. évi tiszai árvíz idején a VITUKI összes laborkocsija, sokszor éjjel-nappal üzemben volt és széles területen mozogva megpróbált minden kritikus helyre eljutni. Azonban a jövőben a korszerű árvédekezés során ez nem lesz elégséges. A közeljövő egyik feladata.