Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 6. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés módszertani kérdései - 6.3. Stelczer Károly: A tudományos kutatás szerepe a védekezésben

A tudományos kutatás szerepe 231 hogy a Vízügyi Igazgatóságokat megfelelő számú laborkocsival ellássák és a vizsgálatok elvégzéséhez a szükséges szakembereket kiképezzék. A kritikus jelenségek részletes feltárásának egyik igen jó példája volt a Tiszabalpart a 236. fkm környezetében (a szentesi szivattyútelep felett) keletkezett hosszirányú töltésrepedés elleni védekezés. Az aránylag magas és nagy szelvényű töltés koronáján mintegy 200 m hosszú repedés keletkezett. Szentes város közelsége miatt elég kritikus helyzet alakult ki. A védekezési munka megkezdése előtt mégis célszerűnek látszott részletes felvétellel megkísérelni a repedés okának a felderítését. Első lépésként több keresztszelvényben furat lemélyítésével és a kivett talajminták elemzésével állapotfelvételt készítettek. A tömörség és nedvesség meghatározása izotópos méréssel igen gyorsan és aránylag pontosan volt lehetséges. A repedés mélységének megállapítása izotópos nyomjelzőtechnika alkalmazásával sikerült. A kapott részletes információ alapján azután a védelemvezetés — a tervező és kutatóintézeti szakemberek véleményének figyelembevételével — a lehető legjobb és leggazdaságosabb védekezési módot tudta alkalmazni. E szakaszon a repedések megszüntetése érdekében a VÍTUKI a Műegyetem Geotechnikai tanszékével közösen igen széles feltáró kutató munkát indított meg. A szivárgás és az átázás jelenségének pontos feltárása a másik igen fontos és jelentős feladat. Az 1970. évi tiszai árvíz során nagyon sok helyen, sok esetben a dunai tapasztalatok alapján, igen nagy erővel védekeztek átázás, szivárgási jelenségek ellen. A tiszai töltésekben és természetesen a hasonló töltésekben a hagyományos, elfogadott elméletnek megfelelő szivárgási, átázási jelenség általában nem fordul elő. Szabad szivárgási felület nincs és a töltés anyaga — egyes vékony rétegektől eltekintve — tömör, földnedves állapotú, tökéletesen vízzáró. Az ilyen töltésekben átázás még hosszú ideig tartó vízbehatás alatt sem következik be. Azokon a szakaszokon, ahol a töltéstesten keresztül szivárgás volt tapasztalható, a VITUKI és a bajai Felsőfokú Technikum (ma Főiskola) mérőcsoportja megállapította, hogy ez a szivárgás a korábbi töltésszelvények határfelülete mentén, azok elöregedett és kellő mélységig el nem távolított kérgében játszódik le, a töltés állékonysága szempontjéiból általában veszélytelennek minősíthető. Az átszivárgó vízhozam 10 l/s. km a szivárgási sebesség 10^

3 cm/s nagyságrendű. Hosszabb időtartamra, pl. napra vetítve ez a szivárgó vízmennyiség 850 m

3/km értékre tehető és a mentett oldali vízborítás csökkentése érdekében törekedni kell a szivárgás gazdaságos megszüntetésére. Az ilyen jellegű ,,kéregszivárgás" ellen a védekezés nem indokolt. A fóliaterítés, vagy más védekezési módszer hatástalan, mert a vízoldali rézsű nem zárható el olyan vízzáró módon, hogy a kis mennyiségű víz belépése megakadályozható lenne. Az 1970—71. évi feltáró munkák tapasztalata alapján természetesen a kutatásnak kell — olyan módszert kifejleszteni a szivárgó kérgek helyzetének, vastagságának és áteresztőképességének árvízmentes időben történő meghatározására, amelynél természetes víz szolgál nyomjelző folyadékként; — olyan technológiát kifejleszteni a béléscsövek lemélyítésére és a béléscsőben történő fúrásra, amely a jelenlegi kézi fúrásnál jelentékenyen gyorsabb, ugyanakkor a légrés- és tömörítésmentes beépítés követelményeit kielégíti; — olyan módszert kidolgozni a vékony szivárgó rétegek (talp- és kéregszivárgás) elzárására, amely mind árvízmentes időben, mind árvíz alatt kivitelezhető (erre vonatkozó részletes javaslatot tett a VITUKI Vízépítési Kutatási Főosztálya az