Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 4. Árvíz elleni védekezés a Tiszán 1970-ben az országhatáron túl - 4.1. Tyahún Károly: Az 1970. évi árvíz Jugoszláviában

174 Az árvíz elleni védekezés az országhatáron túl hogy a Szeged alatti szakaszon a Tisza szélsőséges vízhozamaira döntő hatása van a Tisza Szolnok alatti vízhozamainak, és a Maros vízhozamainak, amely a Tisza Szeged melletti vízhozamának kb. 40%-át teszi ki. Figyelmen kívül hagyva a Maros vízgyűjtőjén bekövetkező esetleges változásokat, az eddigi szélsőséges vízhozamok elemzése a Tiszán a szegedi és az új becsei vízmércére vonatkozóan jó egyezést mutat. Megmutatják, hogy a Tiszán az 1970. évi árhullámok nem kivételes jelenségek, úgyszintén azt is, hogy az utóbbi 70 év alatt az észlelt szélsőséges vízhozamok homogén adatsorával rendelkezünk, és hogy az árhullámok alakulásában és lefolyásában a vízgyűjtőn lényeges változások nem voltak. A dunai vízállások és a tiszai vízhozamok összeesésének elemzése azt mutatta, hogy az összeesés feltételei romlottak. Az 1970. évben a feltételek a Tisza-torkolatban nem voltak különösen nehezek, a Tisza szélsőséges vízhozamai közel átlagos (50%) Duna szintekre találtak, ahogy az az utóbbi 1934 — 1970. évi időszakban szabályszerűen jelentkezik. Az összeesés-elemzések szerint a torkolati feltételek 1970-ben sokkal rosszabbak is lehettek volna. .'$. Az árvíz elleni védekezés A Tisza és mellékfolyóinak vízgyűjtőjén leesett esők következtében a vízállás továbbra is emelkedett. Ezért az egész Tiszavölgyre kihirdették a rendkívüli árvédelmi készültséget. A megfigyelő szolgálatot megerősítették, a védekező különítmények pedig mind nagyobb intenzitással dolgoztak. Megkezdték 12 község védelmére a töltések megépítését. Majd ezután a folyton növekvő víz érkezése és az eddigi abszolút maximumok meghaladása következtében kihirdették a rendkívüli állapotot. Kinevezték a Tartományi Árvízvédelmi Törzset. Igénybe vették a jugoszláv néphadsereg folyami haderőit, a Tartományi Belügyi Titkárság szerveit, kibővítették a készenléti szervezetet, megalakították az előrejelző, a vízmérő, a lokalizációs, a gépi erő elosztó, az anyagbeszerző, a világítás biztosítási csoportot stb. A Tartományi Törzs kinevezte az összekötő szervét szegedi székhellyel, Zentán és Kikindán pedig magyar összekötők tartózkodtak. Kanizsán magyar rádióállomást szereltek fel, hogy kapcsolatot tudjanak tartani Szegeddel. A Törzs határozatot hozott, mely szerint a töltéseken és a magaspartokon három napon belül magasítást kell végezni a szegedi 960 cm vízállásnak megfelelően. A töltésmagasítási munkákat 62 km hosszban 125 000 m

3 földdel azonnal megkezdték. A folytonos esőzések következtében a vízgyűjtőkön, kisebb vízállás-csökkenés után, ismét emelkedés következett be, és Szegeden 980, 1000, 1020 és 1040 cm-es kalasztrófális vízállást jeleztek előre. A Törzs elhatározta, hogy a töltéseket a szegedi 980 cm magasságnak megfelelően emeljék meg, ami további 26-km-en újabb 86 000 m

3 földmunkát jelentett. Ez a munka azonnal megkezdődött, de a munkákat csak részben hajtották végre. Az árvédekezés során megjelentek a földművek tartós, vagy túlzott hidraulikai igénybevételének velejárói. A szivárgó vizek először a töltéslábnál jelentek meg, később pedig a padkákon is. Megjelentek a buzgárok és töltésátázások. Előfordultak töltéscsúszások és terepfelpúposodások. Számos helyen töllésroskadás és ülepedés keletkezett a töltéstest hosszantartó átázása és a nehéz gépekkel való terhelés következtében. (Itt kell megemlíteni, hogy pl. a kerékvágások egyes helyeken 30 cm-re