Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 3. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés - 3.7. Forgó László: Védekezés a Tisza alsó szakaszán

A Tisza felső szakaszán 1 a rátévedő emberi test súlyát se bírta ki. Szárig sülyedtek abba az emberek (10. ábra ). Ugyanezeken a helyeken a vékony fedőréteg felpúposodott, s ha a púpot kiszúrtuk, víz folyt ki abból, majd a talajpúp visszasüllyedt eredeti helyére. Később a szikes, homokos lösz altalaj iszaplávaként nyomásra felfakadt, s elfolyt. Félő volt, hogy a töltés súlyának hatására a nagy tömeg iszappá vált talaj kifolyik s a töltés teste megsüllyed, megreped, a rézsű kagvlósan leválik (pl. körtvélyesi párhuzamos rampa), s nem lesz képes többé a 3—4 m-es vízoldali nyomásnak ellenállni. A töltésbe épített műtárgyak, hibái; repedések, folyások slb. Külön csoport, gyakorlott tervező és kivitelező mérnökökből, járta a töltéseket és figyelte a beépített műtárgyakat, szivattyútelepeket, csöveket. A legkisebb rendellenességre felfigyelt, jelzett, s adott szaktanácsot — természetesen a központi védelemvezetésen keresztül — a szakaszvédelem számára. A víz kártételei ellen folyó szervezett védekezés kezdetekor létesített vagy azóta a ma korszerű anyagából épített műtárgyakig minden változat megtalálható a Tisza védőgátjaiban. A Kurca torkolati álló zsilip 1885-ből, s a még üzemben nem levő új mindszenti szivattyútelep e zsilip felett néhány száz méterrel a feladat szélsőségességét is mutatja. 10. ábra. A feltöri iszap Körtvélyesnél PIIC. 10. TpuffioNHbiu U.i y c. Kipmeeiteiu Fig. 10. Sitt spring at Körtvélyes Abb. 10. Aafgebrochener Schlamm bei Körtvélyes 11 Vízügyi Közlemények