Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 3. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés - 3.7. Forgó László: Védekezés a Tisza alsó szakaszán

•160 Az árvíz elleni védekezés 9. ábra. Hosszrepedés a töltés koronaélen a szentesi szivattyútelep előtt Puc. 9. npodoAbnan mpeufuua a speőue daMŐbi neped HOCOCHOŰ cmam/ueü Cenmeiu Fig. 9. Longitudinat cracking in the edge of the levee erest át the Szentes pumping station Abb. 9. Langsriss der Dammkrone vor dem Pumpstation von Szentes patakként máshol kifolyó csapadékvíz okozott izgalmat, de mindig a töltés felszínét jelentő 30—60 cm vastag rétegben. Ezt egyszerűen talajcserével szüntettük meg. A szentesi szivattyútelep előtt jelentkező hosszanti repedés a beépített különféle anyagok más-más zsugorodása következtében jött létre a központi „fő" — s ekörül bujkáló „mellék" — repedések formájában. Kapcsolható a „kontúr" fogalomhoz, ami a mélységét illeti (1,5—2,0 m). A keresztirányú repedések sehol sem okoztak különösebb izgalmat. Elhárításuk módszeresen, a feltárás gyakorlati tájékoztatása után történt (9. ábra). A vízoldali rézsű kagylós leválása. Több helyen, mint Zalota, Ferencszállás, valószínűleg korábbi szádfalazások helyein a tartós víz eláztatta a vízoldali rézsűt s annak kisebb hosszon néhány m

3 térfogatú része megcsúszott s a töltéstest intenzív átázásával fenyegetett. Minden esetben növekedett a mentett oldalon átszivárgó víz mennyisége. Ebben az esetben helyénvaló volt a pátrialemez fal, ennek védelme mögött a töltés testének hizlalása és a fólia szigetelés. A talajelázás, puhulás, púposodás. Egyes helyeken mint a Dongér-torkolati szakaszának mindkét oldalán, Zalotán, Körtvélyesen, majd a Tisza bal partján az országhatár felett Tiszasziget határában, hosszabb-rövidebb szakaszokon a talaj a töltéslábtól 20—30 m-re is a második tetőzés idejében annyira megpuhult, hogy