Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

1. füzet - Deseő Dénes: Nyílt csatornás öntözőrendszerek üzemének vezetése, valamint éves és távlati üzemtervének szerkesztése időjárási adatok alapján

NY íLTCS ATO11 \ AS Ö \TÜZ0 RE \ RSZE RE K ÜZEMÉNEK VEZÉRLÉSE, VALAMINT ÉVES ÉS TÁVLATI ÜZEMTERVÉNEK SZERKESZTÉSE IDŐJÁRÁSI ADATOK ALAPJÁN DR. DESEŐ DÉNES

1 A tiszaluki öntözőrendszert részletesen 1954-ben helyezték üzembe. 1956-ban elkészült a Keleti-főcsatorna 98 km hosszban, és az 1954 — 56. években pedig fokozatosan a K-I., K-III., K-IV., K-V., K-VI., K-V1I., K-VIII. csatorna. Az öntözőrendszer — ebben a kezdeti kiépítési szakaszában — az eddig berendezett mintegy 30 000 kataszteri hold öntözőtelepből az éves igényeknek megfelelő területet látta el vízzel, és ellátta a mintegy 8O0O kataszteri hold halastavat . Kezdettől fogva vizet adott a Hortobágy—Berettyó és a Körösök már évek óta jelentkező vízhiányának pótlására, először csak a Hortobágy—Berettyón, 1956-tól pedig Bakonszegnél a Berettyón keresztül is. A tiszalöki duzzasztó által biztosított Tisza vízszint mellett gravitációsan volt betáplálható a Keleti-főcsatornába 35 m

3/s vízhozam, ami 1956-tól már a mellékcsatornákon és a bakonszegi zsilipen át teljes egészében szállítható volt. A Keleti-főcsatorna, mint öntöző és hajózó csatorna, vízszintes fenékkel, a I—VIII. csatornák pedig esésben épültek. A körösvölgyi vízleadás miatt valamennyi csatorna a végén túlfolyóval, illetve vízleadó műtárggyal készült. Az üzem felső vezérlésű volt a termelői igények három napos előjelentési kötelezettsége mellett. Az őrszemélyzet által begyűjtött igényeket négy körzetvezető technikus összesítette és továbbította a rendszer üzemvezetőjéhez. A központi üzemvezető most már a rendszeren belüli igények és a vízleadási feladat ismeretében adott utasítást a fővízkivétel, a Tiszavasvári zsilip kezelőjének a másnap reggeli zsilipnyitásra. Az idők folyamán ez az üzemi mód lényegtelen módosításokon ment át. Ilyenek voltak pl. a három napos előigénylések öt naposra való módosítása, majd a Keleti-főcsatorna szakaszmérnökségének megalakulása után a körzeti technikusoknak közvetlenül ide csatlakoztatása. Lényegében a rendszer, mely azóta a Nyugati-főcsatornával is kibővült, ma is így tart üzemet. Beépítettsége az öntözőtelepnél a 100 000, és a halastavaknál a 10 000 kataszteri holdat érte el. A Keleti-főcsatorna vízszállító képessége pedig elérte a 45 m

3/sec-ot, míg a Nyugati-főcsatornáé a 12 m

3/sec-ot. Az 1954/56. években gyakorlatot szerzett személyzettel az üzem naplózása évről évre értékelhetőbbé vált. A három év alatt a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) és az Építési és Közlekedési Műszaki Egyetem II. viz1 Dr. Deseö Dénes mérnök, az Országos Vízügyi llivatnl vízhasznosítási ö. osztályának főmérnöki

1. Szerző ezúton mond köszönetet dr. Salamin Pál egyetemi tanárnak és ár. Öllös Géza egyetemi docensnek. akik szakmai tanácsaikkal, a külföldi irodalom feltárásával, bírálatokkal voltak segítségérc, valamint Bíró István és Bénii Gyula mérnököknek, akik az utólagos értékelés Fáradságos munkáját vállalva a módszer továbbfejlesztéséhez értékes adatokat szolgáltattak.