Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

1. füzet - Deseő Dénes: Nyílt csatornás öntözőrendszerek üzemének vezetése, valamint éves és távlati üzemtervének szerkesztése időjárási adatok alapján

32 Deseő Dénes építési tanszéke hitelesítették a rendszer műtárgyait, így 1957-től viszonylag jó vízforgalmi adatok álltak rendelkezésre. A Vízügyi Tervező Vállalat (VÍZITERV) vízforgalmi tanulmányokat készített. Az 1958. évi értékelés során egy ábrára rakva a Tiszavasvári zsilip vízhozam idősorát és a debreceni napi hőmérsékleti maximumok menetét, a két vonal között kapcsolatot lehetett felfedezni. Az értékelésnek ezt a módját az 1959. és 60. években is elvégezve, a megfigyelésekből azt a következtetést lehetett levonni, hogy a napi hőmérsékletek ismeretében a fővízkivétel vízhozama vezényelhető. Ezzel meg lehetne takarítani az őrszemélyzetnek naponta végzendő igénybegyűjtő munkáját, a körzeti technikus összegezését és igénylését a rendszer üzemvezetője felé. I. A hőmérséklet és öntözővízigény kapcsolata Mivel a kapcsolatot közvetlenül igazolni nem lehet, közvetett igazolást kellett keresni. Hazai forrásmunka elsősorban Felszeghy Béla, akkor a VÍZITERV tiszántúli osztályvezető főmérnökének tanulmánya volt, melyben 1956 tavaszára összefüggést mutatott ki a havi párolgási összeg és a rizs vízfelhasználása között. E tanulmánynak a VÍZlTERV-ben tartott vitája alkalmával Molnár Endre hasonló olasz összefüggést ismertetett, amely a Felszeghy-féle összefüggéstől csak nagyságrendben különbözött. Bacsó Nándor: Magyarország éghajlata c. művéből vett hőmérsékleti adatsorok párhuzamba állításával havi értékben a kapcsolat egyértelműen igazoltnak látszott. A havi értékek közötti kapcsolat létezését még ennél is világosabban igazolta a VITUKI: Az országos párolgásmérő kádhálózat első eredményei c. kiadványának (1958 — 1963) 5 — 11. számú melléklete. Azóta a hazai kutatások kibővültek, ma már a napi összefüggés létezését is mérések igazolják. Antal Emánuel: Jelentés az Országos Meteorológiai Intézet kezelésében levő evapotranspirációs mérőhelyek 1966. évi működéséről c. és Petrasovics Imre: Jelentés a Gödöllői Agráregyetem evapotranspirációs kísérleteiről c. munkája már a napi értékek kapcsolatát is igazolta. Külföldi forrásmunkák idevágó anyagát magyar nyelven ismertető mű Deli Matild: Az öntözés néhány vízháztartási kérdése külföldi kutatások tükrében c. munkája. A franciák, marokkóiak, algériaiak előszeretettel használják a BlaneyCriddle képletét az evapotranspiráció meghatározásához, melyből öntözővíznormát szerkesztenek. Egyik legújabb anyag a J. Dendas és A. Bentz tollából származó Esőztető öntözési kísérletek címmel megjelent anyag, melyben Turc módosított képletének segítségével dekádok evapotranspirációját és ebből öntözővízigényt számol. A módszert 1967. és 1968-ban kipróbálták és az jó eredményt adott. 2. A vezénylő módszer kialakítása A hazai és külföldi irodalom tanulmányozása rámutatott arra, hogy az 1958., 59. és 60. évek értékelése, mely csupán a Tiszavasvári zsilipen át mozgatott víz mennyisége és a hőmérséklet alapján indult volna meg, nem kielégítő alap. Ugyanis nem hagyható figyelmen kívül a csapadék sem. A kapcsolatkeresés értékpárjainak felrakásakor igazolódott, hogy ha a hőmérséklettel együtt a csapadékokat is figyelembe vesszük, az értékek a kiegyenlítő egyenes, esetleg görbe körül jelentősen