Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 3. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés - 3.3. Hegedüs Lajos: Árvízvédelem a Közép-Tisza térségében

110 Az árvíz elleni védekezés c) Szivárgó padkák építése A védekezés alkalmával számos helyen alkalmaztuk a szivárgó padka építését olyan helyeken, ahol homokzsák- és kőbordák alkalmazása volt eddig használatos. Természetesen csak olyan helyen alkalmazható, ahol megfelelő anyag, szállítási és bedolgozási lehetőség fennáll, illetve olcsóbb mint a homokzsák, vagy kőborda megtámasztás. Területünkön szivárgó padka építésére mintegy 10 km hosszon került sor, ez a hosszúság 55%-a a mintegy 18 km hosszon alkalmazott kő- és homokzsákbordás megtámasztásnak. Az építést kétféle technológiával hajtottuk végre. Az egyik technológia a szkréperes, melynek feltétele a közeli anyagbeszerzés lehetősége és az, hogy a szkréperek a töltés lábánál közlekedni tudjanak. A másik mód a billenő tehergépkocsival való építés hátradöntéssel és előrehajtással, amikor is általában kétnyomsávnyi szélességű padkát építeni célszerű. Az így megépült szivárgópadkába a szivárgók beépítését a már fent leírt módon kőkitöltéssel lehet végezni. Amennyiben kőanyag nem áll rendelkezésre, úgy szivárgó-rőzseszőnyeg beépítése is alkalmazható. Az idei védekezés alkalmával számos helyen és tekintélyes hosszon került sor rőzseszőnyeg beépítésére. A szivárgó padkába épített rőzse a rézsűn általában 1/2 méterrel túlnyúlt, ezeken a helyeken a koncentrált vízszivárgás megfigyelhető és mérhető volt. Hőzseszivárgóknál néhány év leforgása alatt számítani kell a rőzseszőnyeg-szivárgók eltömődésével, így ezek csak ideiglenes megoldásnak tekinthetők, amelyek előbb-utóbb kőszivárgókkal cserélendők fel (A. ábra). d) A védekezés alatti szivárgók épííésének értékelése Meglevő töltésrézsűben, illetve meglevő nyomópadkában való szivárgó építés a védekezés alatt meglehetősen kockázatos beavatkozásnak tűnik. Hosszabb szakaszok kibontása nem engedhető meg, azonban kellő felügyelettel esetünkben megoldást jelentett. A szerzett kedvező tapasztalat indokolttá teszi töltéseink felülvizsgálatát abból a szempontból, hogy mely szakaszokon válik a fenntartás keretében szükségessé a szivárgók beépítése. A szivárgó padka építés a védekezés egyik feltétlen alkalmazandó módjának tekinthető minden olyan esetben, ahol az említett két építési technológia alkalmazása megoldható. Ennek bizonyítására álljon itt néhány költségadat: a hézagos homokzsák megtámasztás költsége 250, ugyanakkor a rőzseszivárgós nyomópadka költsége 70, a kőszivárgós nyomópadka építése 100 költségegység volt. A költségek összehasonlításán túlmenően figyelembe veendő a műszaki hatékonyság is. Hézagos homokzsák megtámasztás esetén annak felszedése után a töltésállapot a régi marad, a rőzse-, vagy kőszivárgós nyomópadka építés esetén a beépített földmennyiség a töltés további erősítését eredményezi. e) A fakadóvíz A védekezés alkalmával a fakadóvíz különösen élesen jelentkezett területünkön. Számos község közvetlen a védvonal mellett van, és ezeken a helyeken már az elmúlt árvizek alkalmával is súlyos tehertétel volt a fakadóvíz. 800—850 cm-es vízállás esetén általában 20—50 m széles fakadóvíztükör alakult ki. Ez évben azonban a hosszantartó és magas árvíz következtében a fakadóvizek nagy területen szét-