Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 3. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés - 3.3. Hegedüs Lajos: Árvízvédelem a Közép-Tisza térségében

•108 Az árvíz elleni védekezés tételezett gátszakadásra konkrétan kidolgozta a mentési és kiürítési tervet a felés elvonulási utak meghatározásával. Az árvízvédelmi helyzet értékelése alapján szükségessé vált a térség lokalizációs vonalainak felülvizsgálata. A lokalizációs vonalak távlati értékelésénél feltétlen figyelembe kell venni a Kiskörei Vízlépcső nagykunsági és jászsági főcsatornájának vonalvezetését. A lokalizációs tervek felülvizsgálata alapján elhatároztuk az 1. sz. Szolnok-határmenti és a 3. sz. tiszaugi lokalizációs vonal kiépítését. A vonalak, még a védekezés alatt, mintegy 60 000 m

3 föld beépítésével elkészültek. Megfigyelések az árvédekezcsek alatt és egyes védekezési eljárások A védelmi munkák vázlatos ismertetése után néhány szivárgási témával kapcsolatos új megfigyelést és védelmi eljárást ismertetek. Az ellenőrző vizsgálatokat a Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszékének laboratóriuma végzi. A május 30-i tetőzést igen lassú ütemű vízszintcsökkenés követte. A tartós magas vízállás miatt a szivárgások és töltésátázások, valamint fakadóvizek a Szolnok— Csongrád közötti védelmi szakaszokon, különösen Tiszainoka, Tiszasas, Tiszakiirt és Csongrád térségében tovább fokozódtak. Az átszivárgó víz mennyisége nagymértékben növekedett és a töltések mellett széles sávban elöntések keletkeztek. Nagy erővel vált szükségessé a töltések és padkák megtámasztása homokzsák és kőbordákkal. a) Megcsapoló bevágások A töltések nagyobb arányú átázásának elkerülése céljából számos helyen megcsapoló bevágásokat ún. „slíccelést" alkalmaztunk, a töltésekben feltorlódott átszivárgó vízmennyiség kieresztésére. A sliccelés átlagos keresztmetszeti mérete ásó- illetőleg kapanyomnyi volt, elhelyezkedése általában az esésvonallal párhuzamos, illetve azzal 30—45°-os szöget bezáró. Megcsapolás után helyenként a töltésből eltávozó vízmennyiség elérte a 600—800 liter/perc.km értéket is. A legtöbb helyen a viszonylag permanens szivárgás kialakulása után az átlag 300 — 500 liter/ perc.km érték körül helyezkedtek el, ami 600 m

3/nap.km átlagértéknek felel meg. A sliccelés után 5—10 órával általában megfigyelhető volt a szivárgó vonal kilépő pontjának több dm nagyságrendű, helyenként 1/2 m-t elérő süllyedése (3. ábra)~ b) Padkák víztelenítése Számos helyen került sor meglevő padkák víztelenítésére, különösen azokon a helyeken, ahol az ún. „nyomópadka" építés földmunkagéppel történt. Ilven esetekben a töltés mentett oldali része nagyobb tömörségű, mint a töltés más keresztmetszete. Ez egyrészt a nyomásvonal felemelkedését eredményezi, másrészt éppen a megnövekedett víznyomás hatására a nyomópadkában tengellyel párhuzamos hosszirányú repedések keletkeznek. Számos helyen — zsákfelhasználás csökkentése céljából — szivárgókat építettünk a nyomópadkába, és ezzel a nyomópadkát „szivárgópadkává" alakítottuk át. A szivárgók egymástól való távolsága 6,0 — 10,0 m volt, ezeket minden esetben a töltés lába felé esésbe vezettük. A nyomópadka és az eredeti töltés csatlakozásánál pedig a töltéstengellyel párhuzamos szivárgót építettünk a kellő esés biztosítása mellett (4. ábra).