Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 3. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés - 3.3. Hegedüs Lajos: Árvízvédelem a Közép-Tisza térségében

A Közép-Tisza térségében 107 nagyságrendje és technológiája minden esetben alkalmas volt a káros jelenség lokalizálására. Az ismétlődő árhullám és hosszantartó tetőzés miatt egyre inkább számolni kellett további átázások, szivárgások, csurgások, buzgárosodások és fakadóvizek megjelenésével, esetleg gátcsúszások, gátszakadások bekövetkezésével. Azokon a szakaszokon, ahol káros jelenségek mutatkoztak, különböző talajmechanikai és ezzel kapcsolatos statikai és szivárgási vizsgálatokat végeztünk. További információkat adott a geoelektromos ellenállásmérés. Tapasztalatunk szerint ez a vizsgálati mód alkalmas az árvédelmi töltések roncsolásmentes vizsgálatára és így különösen a védekezés alatti állapot rögzítésére. A Közép-Tisza vidékén a partéi magassága +5—600 cm és így a +600 cm-es vízállás már az árvédelmi töltés lábát eléri. Néhány nappal ezután — általában + 650 cm-es vízállás körül — a mentett oldalon megjelenik a fakadóvíz. Az árvízszint emelkedésével újabb és újabb szakaszokon jelenik meg, hosszirányú kiterjedése gyorsan növekszik, maximális értéket a tetőzés után 10—12 nappal ér el. Az 1970. évben a tényleges töltéshossz 42%-ánál jelentkezett fakadóvíz. A +750 — 800 cm-es szolnoki vízállásnál jelenik meg a töltés mentett oldalán a szivárgó víz. Általában 10 — 12 nap alatt, a leggyengébb töltésszakaszon, már átszivárog a víz a töltés testén. Ismétlődő árhullám esetén az átázás 5—6 nap, tehát fele idő alatt bekövetkezik. Az árvízszint emelkedésével egyre növekszik a szivárgásos szakaszok hossza és maximális hosszirányú kiterjedése a tetőzés után 8 — 10 nappal várható. 1970-ben a tényleges töltéshossz 13%-án jelentkezett szivárgó víz. A tiszai nagy árhullám tetőzése alkalmával és azt követően igen jelentős helyet foglalt el a Kiskörei Vízlépcső munkagödrét védő körtöltésen végzett védelmi tevékenység. Hullámverés ellen a körtöltést lényegében már április hónapban bevédték. Az egyre emelkedő tiszai árhullám különböző átázási jelenségeket eredményezett, és a körtöltés munkagödör felőli rézsűjét a Tiszával párhuzamos szakaszon 50 cm vastag kavicsréteggel borították. A hosszantartó és magas Hármas-Körös-i árhullám miatt a Hortobágy —Beretytyó torkolatában levő árvízkaput zárva kellett tartani. Az árvízkapu lezárása után a Hortobágy—Berettyó vízgyűjtőjében meg-megújuló számottevő csapadékmennyiség hatására a Hortobágy —Berettyó vízszintje elérte, sőt meghaladta az eddig észlelt legmagasabb vízszintet. A Hortobágy—Berettyó vízállásának emelkedésekor megkezdtük a nagyteljesítményű szivattyúk felvonultatását az árvízkapuhoz. Miután azonban feltehetően az itt felállított 14 db CsK—800-as szivattyú üzemének hatására az árvízkapunál káros elmozdulások következtek be, valamint a felső vízgyűjtőben újabb nagymennyiségű csapadék esett, szükségessé vált az ágotai szelvényben a meder lezárása a felsővizek visszatartása, illetve tározása céljából. Ezzel egyidőben további nagyteljesítményű szivattyúkat állítottunk fel az ágotai szelvénynél. A szivattyúk a vizet a nagyiváni tározótérbe emelték, hogy ezzel is csökkentsék a Hortobágy—Berettyó vízszintjét. A fent leírt beavatkozások ellenére is az eddigi maximális vízállást meghaladó vízszint miatt belvízszivattyú korlátozást kellett életbe léptetni a Hortobágy—Berettyó vízszinttartása céljából. 43 napig tározóként működött a Hortobágy—Berettyó. A védelemvezetés a közép-tisza-vidéki kiürítési és mentési terveket is felülvizsgálta és kiegészítette a fegyveres testületek törzseivel és a Megyei Tanács illetékes szerveivel egyetértésben. Á védelemvezetés lokalizációs csoportja jó néhány fel-