Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 3. Az 1970. évi tiszavölgyi árvíz elleni védekezés - 3.3. Hegedüs Lajos: Árvízvédelem a Közép-Tisza térségében

•106 Az árvíz elleni védekezés Az előrejelzett vízállásadatok mellett az 1967. évi 882 cm-es szolnoki tetőző vízállás védekezési tapasztalatai álltak rendelkezésre. 1967-ben a tiszaroffi vízmércén a vízállás meghaladta az eddig észlelt legnagyobb szintet, és így lényegében a Szolnok feletti, valamint a Zagyva-torkolati szakaszra vonatkozóan szinte egyértelműen becsülhető volt a felkészülés mértéke. Még Szolnok közvetlen térségét illetően is az előrejelzett vízállás alapján jól becsülhetők voltak a védelmi feladatok. A Martfű —Csongrád Tisza szakaszon, valamint a Mezőtúr—Csongrád Körös szakaszon azonban nem rendelkeztünk kellő tapasztalattal, mivel ezeken a szakaszokon az elmúlt 10 év árvizei nem közelítették meg az eddig észlelt legmagasabb árvízszinteket. A Tisza mentén kiépített fő védvonalon magassági hiánnyal nem kellett számolni. A magaspartokon azonban, ahol kiépített védvonalak nem voltak, más volt a helyzet. Tószeg, Várkony, Vezseny, Tiszakécske, Rákócziújfalu, Tiszajenő, Martfű, Nagyrév és Tiszaug térségében, továbbá a Zagyván Zagyvarékasnál elsősorban a belterületek védelme érdekében, illetve a vizek szétterülésének meggátlása céljából védvonalakat kellett építeni. Az előrejelzett magas és várhatóan hosszantartó vízállás mellett töltés-keresztmetszeti hiányosságokból származó hibák várhatók voltak. Az árvízvédelmi töltések gyeptakarójának és a hullámtéri erdősávok lombozatának fejlettségei azonban azt valószínűsítette, hogy a hullámverés nem igényel fokozott védekezést; ennek ellenére nagyobb védelemre volt szükség. 2- ábra. A védekező és munkaeszközök változása az árvíz folyamán Puc. 2. M3Menetiue sauiumitbix u paőonux cpedcme e xode naeodKa Fig. 2. Material and equipment used in flood fighting Abb. 2. Ánderung der Schutzmittel und der Arbeitsmittel wáhrend des Hochwassers 3. A védekezés munkáinak általános leírása Az árvédelmi töltések leggyengébbnek mutatkozó pontjain az árvédelmi gépesített osztagok pátrialemezekből szádfalat építettek. így Tiszaligetben, Abádszalókon és Pusztataksonyban, Kőteleken, valamint Tiszainoka, Tiszakürt, Tiszaug, Tiszakécske, és Kunszentmárton térségében került sor jelentős mennyiségű szádfalazásra. A felsorolt térségekben nagyobb arányú kő- és homokzsákborda építést, töltés megtámasztást, illetve szivárgó építést végeztek. A védekezés alkalmával több helyen hossz- és keresztirányú repedés, csurgás és •buzgár jelentkezett. A megerősített és km-kénti körzetben működő figyelő és őrszolgálat minden esetben jelezte a védállapotban káros jelenséget. A beavatkozás