Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

3. füzet - 2. A tiszavölgyi árvíz elleni védelem irányítása és vezetése - 2.1. Bényei Zoltán-Máthé Zoltán: Az Árvízvédelmi Kormánybiztosi Hivatal munkája

Az Árvízvédelmi Kormánybiztosi Hivatal G1 védekezéshez szükséges munka- és gépi erők gyors felvonultatására, bevetésére, az anyagok biztosítására. Május 14-én hajnalban már a határainkon kívüli töltésszakadáson kiömlő vizek magyar területeket veszélyeztettek. Május ló-én 2 ó 30'—3 ó 00' között Nábrádnál, 4 ó lO'-kor Tunyogmatolcsnál — a megfeszített védekezés ellenére is — töltésszakadás következett be. A védekezés fő tevékenysége a felső védvonalrendszereken arra koncentrálódott, hogy minden körülmények között megoltalmazza a töltésszakadásoktól a még sértetlen tiszai töltéseket, gyors beavatkozással biztosítsa a töltésszakadások csonkjait, gondoskodjon a töltésszakadások gyors elzárásáról és a legrövidebb időn belül vezesse le a területre kiömlött vizeket a nagyobb károk megakadályozása érdekében. Ugyanekkor a Tisza alsó szakaszára, a Marosra, a Körösökre, a Berettyóra és a Kraszna töltéseinek védelmére nagy erőket mozgósított a központi védelemvezetés. A Szamost kivéve, sehol sem keletkezett töltésszakadás. A közel 1,6 millió ha árvízmentesített területen városok, falvak sora, több milliárdnyi népgazdasági érték menekült meg az árvíz pusztításától. A kiömlött vizek által elöntött összes terület 52 ezer ha volt, mely a védett tiszavölgyi ártérnek mindössze 3%-a, melyből 41 ezer ha-t, tehát 80%-ot, a román oldali töltésszakadásokon kiömlött vizek okoztak. A kormánybiztos vezetésével a kormánybiztosi törzs szervezte meg a központi műszaki irányítást, az együttműködést az árvízvédekezésben érintett minisztériumokkal, biztosította a vízügyi igazgatóságok részére a szükséges munkaerőt, anyagot, gépet és eszközt, tájékoztatta a sajtón, rádión és televízión keresztül a nyilvánosságot. A kormánybiztos az egyes védvonalrendszerek védelmének központi irányítására csoportokat szerveztetett, így miskolci, nyíregyházi, szolnoki, debreceni, gyulai, szegedi, majd a változó helyzetnek megfelelően tiszai, marosi, körösi csoportokat. Ezek a csoportok tartották a kapcsolatot az egyes igazgatóságokkal, dolgozták ki a központi intézkedéseket igénylő terveket. Külön részlegek tervezték meg a munkaerőt, az anyag, a gép, a szállítóeszköz ellátást, a hírközlés zavartalan biztosítását, a légi felderítést, a hidrometerológiai szolgálat működését. Ugyancsak külön csoport foglalkozott a lokalizációs munkák megtervezésével. A meglevő és nyilvántartott lokalizációs lehetőségeken túlmenően számos új lehetőségeket tártak fel és új vonalakat létesítettek. 170 km hosszban 1,2 millió m

3 földet építettek be. Ilyen nagyarányú lokalizációs munkákra eddig még nem került sor. Az erősen veszélyeztetett védvonalak mögötti lokalizációs vonalak kiépítése nagyon kedvező hatással volt mind a lakosságra, mind a fővédelmi vonalakon védekező erők munkájára. A központi védelemvezetés a helyi védelemvezetéssel ' és a Területi Bizottságokkal közösen mérlegelte a védelmi művek állapotát, helyzetét és minden felesleges kockázatot félretéve döntött az egyes községek, városok kiürítése tekintetében. Az Árvízvédelmi Kormánybiztosságon naponta kiértékelő értekezletet tartott a kormánybiztos vagy a helyettese az egyes védvonalak helyzetéről, a végrehajtott, illetve végrehajtandó védekezési munkákról, a védekezés eredményes végrehajtása érdekében szükséges intézkedésekről. Ezeken az értekezleteken részt vettek a tárcaösszekötők is. Az értekezlet végén minden lényeges kérdés tekintetében határozat született felelőssel és határidővel. A legközelebbi értekezleten a végrehajtott intézkedésekről be kellett számolni.