Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

KÜZDELEM A FELSZÍNI ÉS MÉLYSÉGI VIZEK ELSZENNYEZŐDÉSE ELLEN (AZ EURÓPAI VÍZVÉDELMI SZÖVETSÉG SZIMPÓZIUMJA) Ismerteti: VINCZE OSZKÁR Az Európai Vízvédelmi Szövetség (EVSZ) dr. Ottó Jaag professzor, a Szövetség elnökének elnökletével 1970. október 1 — 3. között Nürnbergben tartott szimpózium során a felszíni és mélységi vizek elszennyeződése elleni küzdelem kérdéseit vitatta meg. A szimpóziumra 13 ország 100 különféle szakemberét, továbbá számos nemzetközi szervezet jelentős számú képviselőjét küldte el. A tanácskozás fontos mérföldköve a természeti környezet elszennyeződése elleni eredményes küzdelemnek. 1. NAGY VESZEDELEM: AZ ÁSVÁNYOLAJ A motorizálás és technizálódás következtében az ásványolaj és különféle származékainak, gázainak a levegőre, a vízre, a talajra, ilymódon az emberi egészségre gyakorolt hatásának megfelelő értékek között tartását korunk egyik legsürgetőbb leendői közé kell sorolnunk. Az előadók egybehangzó véleménye szerint az olajszennyeződés veszélye általában a fogyasztólánc végpontján a legnagyobb. A csővezetékben szállított olaj — elsősorban a szigorú előírásoknak köszönhetően — ma már igen lényegesen kevesebb veszély és baleset forrása. A korrózió legnagyobb kockázata a szabadban elhelyezett földalatti olajtartályokban mutatkozik. Idővel e tartályok veszélyességi foka ugyanis mind nagyobb mértékűvé vált. Egyes országokban az ilyen katasztrófák ellen már teljes akcióterveket dolgoztak ki, számos helyütt pedig a mélységi vizek védelmére biztonsági körzeteket jelöltek ki. Az olajszennyeződés elleni felkészülés szempontjából szinte minden előadó sürgette a lakosság alaposabb felvilágosítását. Az EVSZ legutóbb tartott szemináriuma alkalmából e kérdéscsoportra átfogó ajánlásokat dolgozott ki, amelyeket azóta széles körben adtak közre. A Nürnbergben ez évben lezajlott szimpózium napirendje során elsőként az angol L. E. Ellis szólalt fel és érdekes adatokat közölt a víz olajszennyeződéséről a Világegészségügyi Szervezet (WHO) elnökségének védnöksége alatt ez év májusában Skóciában megtartott szeminárium anyagából. Fejtegetései során elmondotta, hogy az olaj iránt állandóan növekvő kereslet és a finomító telepek száma, és az olajfogyasztás 1950 óta nyolcszorosára emelkedett. így például Nyugateurópában az olajfinomító telepek teljesítőképessége 1938-óta a negyvenszeresére növekedett. A fogyasztás ilyen mérvű növekedését a csurgási és elfolyási veszély mértékének állandó növekedése követi. Ezeknek az olajártalmaknak 90%-a megfelelő elővigyázatossági intézkedésekkel, mint például védősáncok építésével, olajleválasztók alkalmazásával rendre megelőzhető volna. Nagy-Britanniában ez idő szerint az olajszennyeződés mértéke már olyan fokot ért el, amely nem csak az ország víztartalékát, az egész vízellátást, hanem közvetve és közvetlenül már az emberi egészséget veszélyezteti. Az eredményes védekezés ilymódon a szennyeződés okozói ellen minden korábbinál jóval keményebb rendszabályok bevezetését indokolja. H. Rieser (NSZK) szerint az NSZK ásványolajszükséglete — évenként 12 százaléknyi átlagos növekedéssel — 1968-ban már az évi 100 millió tonna határ fölé emelkedett. Az olajat mintegy 1,5 millió tonnányi mennyiségben földalatti tartályokban tárolják, amely raktártér évenként további 120 ezer tonna térfogattal bővül. Mindenek fölött az egyre nagyobb számú magánjellegű tárolóhely követel megkülönböztetett elővigyázatot. Ilyen helyeken a rejtett hibák folytán az elszivárgás jóval nagyobb valószínűségét hangsúlyozzák. Igen gondos elővigyázatot követel