Vízügyi Közlemények, 1971 (53. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Vincze O.: Küzdelem a vizek elszennyeződése ellen 113 az országúti és utcai szállítás is. Az ilyen szállítmányozó vállalatok személyzetét ezért alaposabb kiképzésben kellene részesíteni. A hágai II. J. Marcinovski, a szakmai konferenciák eredményeinek tükrében vonta meg az olajkérdés mai mérlegét az ásványolajipar szempontjából. Műszaki és gazdasági kérdések merülnek fel az ásványolaj finomítás, továbbá az ásványolaj, mint hajtóanyag felhasználásában. A korrózió elleni hathatós védekezés és ennek az egész iparra vonatkozó átfogó óvintézkedései, rendszabályai közóhajon alapulnak. Az utóbbi évtizedek során a fáradt-olaj begyűjtésének kérdése is mind nagyobb figyelmet követelő problémának bizonyult. Az olajnak a víz felületéről való eltávolítására ez idő szerint legalább 000 féle terméket és eszközt ajánlanak a különféle piacokon. Ezeknek tudományos és műszaki vizsgálata azonban még nem ad kellő biztosítékot a feladat megbízható megoldására. További kedvezőtlen tényező, hogy ezek az anyagok és szerkezetek egyelőre nagyon költségesek is. A víz tisztaságát veszélyeztető olajtermékek forgalmazása végül is csak olyanképpen volna engedélvczhető, ha a termék káros tulajdonságaira a fogyasztó figyelmét előzetesen felhívták. A bonni //. Bemer rámutatott, hogy a német szövetségi kormány a mélységi vizek védelmére a szennyezés és a raktári folyadékok hatásának elhárítására két szakvéleményt készíttetett. A német vízgazdálkodási törvény szerint ugyanis az olajkárok leküzdésére csak az olajtermékek tárolására és szállítására vonatkozó általános utasítások és tilalmak találhatók. Vízjogi téren azonban a pusztán biztonsági előírások semmiképpen sem elegendők. Azonos jellegű rendelkezéseket kell egyidejűleg kiadni az ipar, az építőipar, a közlekedésügy és a bányajog, valamint a vasút, a posta és a iiadsereg számára is. Az esseni Dr. I'. Koppé olyan összefüggésekről szólott, hogy milyen súlyos hatásokkal járhat egyetlen olajszennyezési eset is a Föld mélyében. Ennek valamennyi következménye még a mai napig sincs kellő tudományossággal feltárva. A Föld mélyében a víz öntisztító képességéről, a mélységi vizek viselkedéséről és a közöttük levő kőzetrétegek öntisztulásáról lényegében alig van megbízható információnk. E kísérletek nagyobbára csak laboratóriumban vagy kísérleti berendezésben bonyolíthatók le. Gondoskodni kell olyan viszonyokról, hogy a kísérletek lefolyásához minden elképzelhető tapasztalati módszer lehetőségét megteremtsék. •2. Mi;ÍU.K/.Ö l'Í.SZTK IIH K A szimpózium napirendjén még egy nagyon fontos kérdés szerepelt, mégpedig az olyan termékek és hulladékanyagok elleni harc kérdése, amelyek a vizet, a talajt és a levegőt nagyon súlyos módon fenyegetik. Az utrechti I)r. J. Koeman, egyrészt a kártevők reakcióiról, másrészt olyan tényezőkről beszélt, amelyek az élő szervezetben az ártalmas molekulák számát meghatározzák. Az emberi szervezet ugyanis lényegesen több peszticidet abszorbeál szilárd tápanyagokból, mint vízből. Egyes mikroorganizmusok klórozott szénhidrogén bázison különösen anaerob viszonyok között felépült kártevők pusztító hatású anyagok lebontására alkalmasak. A halak és más vízi lények világában a — halálos kimenetelű esetektől eltekintve — a szaporodóképességben és a test hőmérsékletének alakulásában is jelentős eltérések figyelhetők meg: ugyanez vonatkozik a madárvilágra is. Miután azonban az ember táplálékát ezekből az élő szervezetekből szerzi meg, a peszticidekre vonatkozó tanulmányokat feltétlenül fokozni kell. A müncheni Dr. K. Quentin hangsúlyozta, hogy a természetes vizeket a peszticidek szempontjából halaszthatatlanul ellenőrzés alá kell vonnunk. A DVGW egyik szakbizottsága Eutrofizálás és völgyzárógátak címen, a DVGW főbizottsága pedig^vízminőség és vízelőkészítés címen részletes vizsgálati programot dolgozott ki a peszticidek, nyomelemek, tápanyagok és pliciklikus, aromás szénhidrogének (cancerogének) meghatározására az NSZK legfontosabb mesterséges tavaiban. Jogos feltevés, hogy a peszticideket nemcsak a felszíni vizek, hanem maga a levegő is terjeszti. E veszélyes anyagok jelenlétének összegezése során megállapították: különösen az oxigénszegény vízben a veszély olyan jelentős, hogy az állati organizmusok végső tűréshatárát is meghaladja. így például Finnországban különféle vizsgálataik eredményeként t!l7() közepe óta az Aldrin. Dieldrin, Klordán, H vízügyi Közlemények