Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)
4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
524 Bácsi E. és SulyokSchulek В. Ezt a korszakot nem a nagyszámú úttörő kezdeményezés jellemzi, hanem néhány kutató elmélyült munkája, élükön az altalajöntözés eszméjéért, valamint ennek gyakorlati hasznosításáért szívós kitartással küzdő Janert professzorral. Végeredményben e korszakot a fejlődés értékes korszakának mondhatjuk. A csövek anyagául a beton bizonyult legalkalmasabbnak és leggazdaságosabbnak, a perforálttal szemben a porózus keresztmetszet elsőbbsége is eldöntöttnek tekinthető. Az újabban alkalmazott műanyag csövekkel kapcsolatban még nem lehet véleményt formálni. Azonban a sok kísérlet ellenére is tisztázatlan maradt — a nedvességeloszlás képe a különböző talajokban, pedig ez az öntözőcsövek egymástóli távolságának alapja, — az öntözés gyakoriságanak kérdése, bár az irányzat a kísérletek szerint a gyakoribb, de kevés vízzel való öntözés felé mutat, és mint legfontosabb kérdés — az alkalmazható nyomás nagyságának kérdése. A fejlődés ezzel holtpontra jutott. Azonban 1939-ben Janert (16) közzétette újabb talajtani kutatásainak eredményét, megállapítva a különböző talajok változó telítettség melletti víztelenítéséhez szükséges szívóerők számszerű értékét, vagyis azoknak az erőknek nagyságát, melyekkel e talajok a nedvességet fogva tartják, tehát azoknak a szívóerőknek nagyságát, amelyekkel a talajok a nedvességet magukhoz szívni képesek. A tudomány 3. ábra. Az öntözővíz várható oldalirányú kiterjedése, alkalmas távolság két öntözőcső között. Grafikon Dörter kísérletei alapján ( Dörfer után)
