Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)
4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
Vízépítési műtárgyak vizsgálata 515 ismert a modell tervezett méretaránya, szabadon választhatjuk viszont meg a és ß értékét. Ideális esetben /3=1, a viszont olyan értéket vehet fel, amely az adott A, /3, <7 max mellett még kivitelezhető rugalmassági modulust eredményez. Egyes esetekben néhányszor újraszámolás válik szükségessé, de a számítás egyszerűsége miatt ez komoly nehézséget sohasem jelent, n, X és E s z ismeretében pedig (3) alapján E m számítható. Ezután a keverési arányokat a 2. és 3. ábra alapján könnyen megállapíthatjuk. Második lépésben célszerű elvégeznünk olyan ellenőrző számítást is, mely arról győz meg bennünket, hogy a már feltételezett modellanyagon ismert terhelés nem idéz-e elő törést? Vagy ennek ellenkezőjét, eléggé nagy-e a modell terhelése ahhoz, hogy jól mérhető megnyúlásokat kapjunk? Erre általános módszert kidolgozni nehéz lenne. Minden szerkezeten — bár csak a legdurvább közelítéssel — meg kell becsülünk a feszültséggyűjtő helyeket és ezekre a részekre kidolgozni számítási eljárásokat, melyek némi tájékoztatást adnak a várható feszültségmaximumok értékeiről. Ezek után a 3. ábra — vagy az esetleges ilyen jellegű más görbe — alapján eldönthetjük, hogy modellünk az adott terhelés hatására eleget tesz-e az említett kívánalmaknak. A diagramokból adódó értékek és a számítás természetszerűleg csupán közelítést jelentenek. A pontos értékek megmérése csak úgy lehetséges, ha a szóban forgó függvénykapcsolatokat minden esetben az adott anyagok alapján állapítjuk meg. Ez igen sok munkát jelent és a közelítő számításokhoz nem is szükséges, a és ß értékeit viszont utólag minden esetben pontosan meg kell mérni, mert ezek nyilvánvalóan eltérnek az általunk feltételezettől. Hibát ebben az esetben a kiküszöbölhetőség határain belül nem engedhetünk meg, mert ez már közvetlenül a mérési eredményeket terhelné. -5. Л y ú I á sm é rő lié I y e (| es mérés hajózsilip-szelvény modelljén A mérés gyakorlatban előforduló feladat megoldását célozta. Hajózsilip-szelvény kerületi feszültségeloszlásánck mérését tűztük ki célul különböző rugalmassági modiilusú altalajok esetében. Végtelenül lágy (E — 0), ideálisan merev (£-»«,) és egy közbenső állapot esetére (E = 133 800 kp/cm 2) végeztük el a méréseket. Idealizált feltételezésekkel a hajózsilip-szelvény feszültségeloszlását végtelenül lágy altalaj esetére számítással is meghatároztuk. Ily módon kétféle összehasonlítás vált lehetségessé. Egyrészt a számított és mért értékeket, másrészt a különböző rugalmasságú altalajok esetében mért feszültségeloszlásokat tudtuk összehasonlítani. A hajózsilip alakját és méreteit a 4. ábrán tüntettük fel. A mérést 1:40-es léptékű gipsz-infuzóriaföld alapanyagú modellen (E m = 2,05-10 4 kp/cm 2) hajtottuk végre. A rugalmassági modulust nyomásra igénybe vett 5 X 5 x 18 cm méretű oszlopon nyúlásmérő-ellenállás segítségével állapítottuk meg. A betonra megadott a — e diagramot irodalmi adatok alapján vettük fel. A gipsztábla öntésből eredő vastagsága megmunkálás után 0,9 cm, így a tényleges terheléseket 30 cm vastagságú főkiviteli Mp szelvényre vonatkoztattuk. A tört hátú támfalon y =1,6 fajsúlyú folyadékin 3 terhelést vettünk figyelembe — mely hatását tekintve körülbelül megfelel az átlag talajterhelésnek — illetve a vízfelőli kamrafal teljes magasságában víznyomást tételeztünk lel. A zsilipkamra belső oldalain terhelést nem működtettünk (üres kamra). Az így előállított terhelés ennek a szerkezetnek egyik mértékadó terhelési esete. Л föld, illetve víznyomás megoszló terhelését (4. ábra) koncentrált erőkkel helyet 3. ábra. A hajlításból származó húzófesziiltség legnagyobb értéke infuzóriaföld tartalom függvényében
