Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

378 Horcher Ferenc üzemet nem befolyásolja, s gazdasági kihatással nincs. Mind ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy az ilyen zsilipek gyártása, építése, beszerelése során durva hibákat meg lehet engedni; csupán azt, hogy ezeknél egyszerűbb megoldású tömítések is megfelelőek. Az eddig elmondottakat összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy az üzemelési követelmények alapján a zsilipelzáró szerkezeteket vízzárási szempontból három csoportba lehet sorolni. 1. Árvédelmi töltésbe épült és ezzel azonos elbírálás alá eső zsilipek elzárószerkezeténél gyakorlatilag tökéletes vízzárás a követelmény. 2. Áz öntözés és halászat vízkivételi zsilipjénél, a belvízi szivattyútelepek nyomóoldali zsilipjeinél, valamint a hasonló rendeltetéssel épült zsilipeknél, a jó vízzárás a követelmény, viszont a tűrhető csurgás értékét meg kell határozni. 3. Vízszintszabálijozó-, belvízcsatornákat elzáró és egyéb zsilipeknél, melyek jó vízzárásához üzemelési szempontból nem fűződik érdek, a gondos kivitelezés megkövetelése mellett nem szükséges a tűrhető csurgás értékének megkötése. 2. ZSILIPEK HELYSZÍNI VIZSGÁLATÁNAK TAPASZTALATAI Az üzemi célnak megfelelő vízzárási követelmények tisztázása után mindenekelőtt azt kellett megvizsgálni, hogy milyen elzárószerkezeteket alkalmaznak a gyakorlatban, és, hogy mennyiben felelnek meg ezek a megállapított követelményeknek. A helyszíni vizsgálatok alapján lehetett a meglevő elzárószerkezet-típusok célszerű alkalmazási területét meghatározni. E vizsgálatok során a megszemlélt zsilipek legnagyobb részben hegesztett táblás típus elzárószerkezetek voltak, vagy ezek mintájára, hasonló elvek szerint készültek. Ezeknél a szerkezeteknél a vízzárást csupán az egymásra felfekvő megmunkálatlan hengerelt acél felületek biztosítják. Tömítést nem alkalmaznak. Ilyen körülmények között tökéletes vízzárásról — természetesen — nem lehet szó. A kedvezőtlen szerkezeti tulajdonságon kívül tovább rontják a zsilipek vízzárását az elzárószerkezetek gyártása, beépítése és beszabályozása terén gyakran tapasztalható hibák. E hibák legnagyobb részben a tervtől eltérő méretű anyag használatából vagy elmérésből származnak [2]. Az előbbi többnyire akkor fordul elő, ha a terv szerinti méretű anyag nem áll rendelkezésre, és ennek pótlásaként más méretű anyagból készítik el a szerkezetet. Ilyen körülmények között a vastagsági vagy szárméretbeli eltérések miatt a tokszerkezet gyakran nem teszi lehetővé a tábla teljes leeresztését, az ékek méretváltozása miatt nem állíthatók eléggé utána. Sokszor tapasztalható elmérésből származó hiba a tábla felső, vízszintes oldala mentén a vízzárást szolgáló szerkezeti elemnél. További hiba származik a gyártási egyengetés elmaradásából, holott ez a zárás előfeltétele. Ez a munka utólag a helyszínen nehezen vagy egyáltalán nem végezhető el. A tapasztalt gyártási hibáknál még gyakrabban fordulnak elő mulasztások az elzárószerkezetek szerelésénél. A helyszíni szerelés során minden szerkezet igényel bizonyos igazítást, beállítást. Fokozottan vonatkozik ez az ékes leszorítású táblás zsilipekre. Gyakran nem ellenőrizik felhúzott és lezárt helyzetben a helyes ékbeállítást, ezért előfordul, hogy a táblát teljesen le sem lehet zárni. A felsorolt gyártási, szerelési hibák megfelelő gondos munkával feltétlenül elkerülhetők. A hibás szerkezetek átvétele viszont a nem megfelelő műszaki ellenőrzés és a gyakran csak formális átadás-átvételi eljárás következménye. A másik, helyszínen vizsgált elzáróberendezés típus az öntöttvas (Réthy) kapu volt, melynek vízzárása az árvédelem igényeit is kielégíti. Ezért e régi szerkezeteket a felújításra kerülő zsilipeknél gyakran újra alkalmazzák. Ennek ellenére e szerkezetek ma már korszerűtlenek nagy súlyúk és viszonylag magas áruk miatt. Harmadikként az automatikus működésű csappantyúk vízzáróképességét vizsgáltuk meg. E szerkezetek nyitását, zárását a víz maga végzi el azáltal, hogy a mindenkori vázállástól függően hol az egyik, hol a mások oldalról gyakorol nyomást. Kezelőszemélyzetet tehát a nyitás-zárás elvileg nem igényel. Ez olyan vízfolyásoknál, ahol hirtelen fellépő áradásokra kell számítani igen nagy előnyt jelent. A helyszíni tapasztalatok alapján azonban meg kellett állapítani, hogy a csappantyúk alkalmazása mégsem csökkentette az üzemeltetők feladatait. Ugyanis meg-