Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
TÍP US-ZSILI РЕК VÍZZÁRÓ К ÉPESSÉGE HORCHER FERENC 1 A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet az Országos Vízügyi Hivatal megbízása alapján — részben az e téren folyt korábbi kutatásokhoz 11] kapcsolódva — 1967-ben vizsgálatokat indított az utóbbi években épített és nem megbízhatóan működő zsilipek felülvizsgálatára. A vizsgálatok célja az elzárószerkezetek vízzárására vonatkozó követelményeknek az ár- és belvízvédelem, valamint az öntözés általános igényeinek megfelelő meghatározása volt. A vizsgálatok további céljaként jelentkezett az alkalmazott szerkezetek gyakorlatban előforduló hibáinak felderítése és a hibák kijavítása érdekében a tervezési, gyártási és üzemelési tapasztalatok összegyűjtése és értékelése. Végül feladat volt az elzárószerkezetek csurgásának felső korlátját meghatározó módszer kidolgozása és e módszer alkalmazásával a felső korlát értékének a meghatározása. 1. A ZSILIP ELZYRQSZERKEZETEKKEL SZEMBEN TÁMASZTOTT VÍZZÁRÁSI KÖVETELMÉNYEK Hogy egy zsilip vízzárása szempontjából megfelelő vagy nem megfelelő, csak feladatának ismeretében lehet vizsgálni, attól függően, hogy milyen üzemi célok elérése érdekében létesítették a zsilipet. A legszigorúbb vízzárási követelményeket kétségtelenül az árvédelmi töltésbe épített zsilipekkel szemben kell támasztani. Áz üzemeltetők ezeknél — igen helyesen — gyakorlatilag tökéletes vízzárást követelnek meg. Szükség van erre azért, mert e zsilipek csurgása nemcsak az árvíz idején keletkező elöntések révén okoz károkat, hanem a legkritikusabb időszakokban -- árvédekezéskor — súlyos következményekkel járó bizonytalansággal terheli a védelem irányítóit. Nehezen állapítható meg ugyanis az, hogy a mentett oldalon a lezárt csatornaszakaszban fokozatosan emelkedő víz vajon a zsiliptáblánál csurgott-e át, vagy más úton, esetleg a gáttesten, vagy a gáttest és a zsilip betonszerkezetének csatlakozása mentén kerülL oda. Az előbbinél kisebb mértékű, de még mindig jelentős gazdasági érdek fűződik az öntözőcsatornák vízkivételi zsilipjeinek, a nem árvédelmi töltésbe épített belvízvédelmi szivattyútelepek nyomóoldali elzárószerkezeteinek és az ezekhez hasonló rendeltetésű zsilipeknek a vízzárásához. E szerkezetek tökéletes vízzárását megkövetelni nem indokolt, de a megtűrhető csurgás mértékét feltétlenül korlátok közé kell szorítani. Öntözőcsatornák esetén az erősebb csurgás ugyanis amellett, hogy öntözővízveszteséget jelent, még a csatlakozó, lezárt csatornák elgazosodását is elősegíti. A belvízi szivattyútelepek nyomóoldali zsilipjén átcsurgó vizet viszont újra át kell emelni. Mindezek fölös költségeket jelentenek, ezért a jó vízzárás megkövetelése, illetőleg a tűrhető csurgás értékének megkötése e zsilipeknél feltétlenül indokolt. Az eddig tárgyalt tökéletes, illetőleg jó vízzárású zsilipeken kívül számos zsilip épül olyan rendeltetéssel, melynél a jó vízzárás nem követelmény. Ilyenek az öntözőcsatornák vízszinttarló berendezései, vagy például a belvízcsatornákba épült zsilipek, melyeknek rendeltetése, hogy több vagy kevesebb vizet vezessenek az egyik csatornából a másikba. Nyilvánvaló, hogy e zsilipek kisebb-nagyobb mérvű csurgása az 1 Horcher Ferenc mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tudományos munkatársa.
