Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)
3. füzet - Kozák Miklós-Szigyártó Zoltán: Az alulról vezérelt öntözőcsatornák bögéinek méretezése
Az alulról vezérelt öntözőcsatornák 303Ilyen meggondolásokkal aztán olyan összefüggéseket kaphatunk, mint amelyet a példaképpen bemutatott 4. ábra is szemléltet, s amely egy olyan egyszerű esetre vonatkozik, amelynél a bögéből, annak végén csupán egyetlen, palástos vízadagoló vette ki a vizet. Az ábrán az Л-val jelölt görbék a böge felső végén, az alvízszinttartónál, a .B-vel jelöltek az alsó végén, a palástos vízadagolónál előálló vízszintek időbeli alakulásáról adnak képet. A vízkivétel üzeme szempontjából még megengedhető legkisebb felvízmagasság a Я-val jelölt szintnek felel meg. A segédábra pedig azt mutatja, hogy а В görbék t v t 2, t 3 időpontban előálló legalacsonyabb helyzete milyen összefüggésben van a böge hosszával. A szükséges, illetve még megengedhető L hossz meghatározását a fekete nyilak szemléltetik. Talán nem szükségtelen rámutatni arra, hogy a böge hosszának a meghatározásával kapcsolatos, úgynevezett nem permanens számítások gyakorlati végrehajtása nemigen képzelhető el elektronikus számítógépek nélkül [12]. Ezért erre a célra különleges programokat dolgozunk ki, s a bemutatott 4. ábra is egy ígv megoldott tényleges példa számítási eredményeit szemlélteti - azzal a kiegészítéssel, hogy itt a palástos vízadagoló vízszállítását — a lejátszódó folyamat minél hűségesebb jellemzése érdekében — a tényleges hozamgörbe alapján vettük figyelembe. A bonyolultabb esetek megoldásához szükséges programok kidolgozása most van folyamatban. Annyi azonban már az eddig elvégzett számítások alapján is megállapítható, hogy a bögében lejátszódó tényleges folyamat figyelembevételével lényegesen rövidebb bögehosszak adódnak, mint azt a statikus szemlélet szerint a minimális és maximális vízhozam permanens szállításához tartozó felszíngörbék úgynevezett „ollója" alapján várni lehet. A vízkivételek jellemző magassági adatainak a meghatározása A böge hosszának a meghatározása után — befejezésként — a következő lépés a vízkivételek jellemző magassági adatainak az újbóli ellenőrzése, hiszen a vízfelszín ingadozása csupán a mértékadóként elfogott vízkivételeknél éri el a megengedett maximális értéket, s a vízkivételek helyes kialakításához feltétlenül a tényleges helyzetei kell alapul venni. Ezért a véglegesnek elfogadott bögehossz alapján a nein permanens számítást mégegyszer el kell végezni. Ennek eredménye alapján a felvíz maximális és minimális magasságát újból meg kell határozni, majd e magasságok, továbbá a vízkivételek által szállítandó vízhozamok figyelembevételével a 2. ábra segítségével a vízadagoló műtárgy típusát (méreteit) ellenőrizni kell. Ezt követi a vízadagoló típusának, méreteinek végleges eldöntése, majd pedig a beépítésre vonatkozó magassági adatok olyan meghatározására, mint az a már korábban közreadott tanulmányokban [3, 7] megtalálható. Tehát palástos vízadagolók esetén a küszöbmagasságot úgy kell megállapítani, hogy a vízkivételre megengedett vízszintingadozási tartomány középértéke egybeessék a tényleges vízingadozás középértékével; míg vízadagoló csőzsilipeknél a lényegesen összetettebb feladat az öntözővízadagoló csőzsilipek kialakításáról írt tanulmány [7J 4. ábrája szerint oldható meg.
