Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

3. füzet - Kozák Miklós-Szigyártó Zoltán: Az alulról vezérelt öntözőcsatornák bögéinek méretezése

304 Kozák M. és Szigyártó Z. cl) Kiegészítő megjegyzések A bögék helyes és gazdaságos méretezéséhez, mint láttuk, elengedhetetlen az, hogy ismerjük a bögéből kiágazó vízkivételek helyét, nagyságát és típusát; hiszen ezek a tényezők döntik el, hogy melyik szelvényben mekkora vízhozam adható ki, s hogy hol, mekkora vízszintingadozás engedhető meg. A gyakorlatban azonban igen gyakran előfordul, hogy egyes bögék tervezésekor még nem ismert, vagy nem ismert pontosan az, hogy mekkora lesz az egyes vízkivételek vízszállítása, s hogy milyen lesz azok típusa, s hogy melyik szelvényben veszik majd ki a bögéből a vizet. Mindez azonban természetesen nem változtathat azon, hogy az öntözővízelosztó csatornahálózat egyes részeinek működése feltétlenül összhangban legyen egymással. Ez másszóval azt jelenti, hogy a bizonytalanságok miatt redukálni kell a gazdaságos kialakítással szemben támasztott igényeket. Az üzembiztonság érdekében tehát a méretezést úgy kell elvégezni, hogy a csatlakozó vízkivételek még a gyakorlatban előforduló legkedvezőtlenebb esetben is rendeltetésszerűen működjenek. Ezért az említett esetben — ha már a vízkivételek pontos helye nem is határozható meg, de legalább — a vízkivételek lehetséges helye felől feltétlenül tájékozódni kell, s ezt figyelembe véve a böge hosszának meghatározásakor (a biztonság érdekében) azokat a vízszinttartó műtárgytól a lehető legtávolabb kell elhelyezni. Végül hasonló elvek alapján vezethető le az is, hogy ha a vízkivételek típusa és vízszállítása nem, vagy csak részben ismert, úgy — a lehetőségek szem előtt tartásával — a számításoknál a legkisebb vízszintingadozást megengedő típust kell figyelembe venni, s a AQ

M, továbbá az alapterhelésnek megfelelő vízhozamot a böge alsó végéhez minél közelebb kell kiadni. * íj: Az öntözővízelosztó csatornahálózat helyes kialakításához, a célszerű csatorna és bögeméretek, a vízszinttartók és vízkivételek jellemző adatainak a megállapításán kívül feltétlenül hozzátartozik a zökkenőmentes üzem biztosításához elengedhetetlenül szükséges különböző segédberendezések meghatározása is. így a szükséges személyzet ismeretében dönteni kell a vízőr- és zsilipőrszállítások helye és kialakítása felől, meg kell tervezni a hírközlés módját, s gondoskodni kell az üzem közben esetleg előálló, s az üzembiztonságot veszélyeztető helyzetek szükségszerinti elháríthatóságáról. Ezekkel kapcsolatban, a csatornarendszerek kialakításáról szólva, befejezésként az üzembiztonsággal kapcsolatos kérdésekre kell még röviden kitérni. Az előzőekben vázolt elvek szerint kialakított, alulról vezérelt öntözőcsatornarendszerben kétfajta veszélyes helyzettel kell számolnunk. Az egyik — a tervezés során meghatározott kis valószínűséggel — akkor állhat elő, amikor rendkívüli szárazság esetén olyan sok vízkivétel lép üzembe, hogy a csatorna valamely szelvénye nem tudja szállítani az azok által igényelt vizet. A másik veszélyes helyzet viszont — általában a karbantartás elhanyagolása miatt — akkor jelentkezik,, amikor valamelyik vízszinttartó meghibásodik vagy beakad, s ennek következtében az nem nyit, vagy nem zár a változott igényeknek megfelelően. Akármilyen okból is áll azonban elő a kritikus helyzet, a következmény mindig