Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

3. füzet - Kozák Miklós-Szigyártó Zoltán: Az alulról vezérelt öntözőcsatornák bögéinek méretezése

Az alulról vezérelt öntözőcsatornák 299maximális vízszállítóképességének és a vízveszteségeknek az összegénél kisebb vízhozamra méretezzük. Lényegében hasonló gondolatmenettel juthatunk el arra a következtetésre is, hogy a bögék hosszának a meghatározásánál sem célszerű általában abból — a kétségkívül teljes biztonságot eredményező — feltevésből kiindulni, hogy a bögéből vizet kiadó összes vízkivétel hirtelen, teljes kapacitással, egyszerre kezd működni. Az ilyen módon előttünk álló két feladat a valószínűségelmélet segítségével oldható meg, s a szükséges összefüggések levezetése a most folyó kutatások egyik legsürgősebben elérendő célja. * * * A továbbiak érdekében tételezzük azonban most fel azt, hogy a böge felső szelvényének a kiépítésére mértékadó vízhozam nagysága ismert. Kérdés azonban az, hogy milyen vizszállítóképességgel építsük ki a böge többi szelvényét. A korábban már helyesnek ítélt elvből kiindulva ugyanis a bögéből vizet kiadó műtárgyak maximális vízhozamkapacitásának az összege esetenként túl lépheti a böge felső szelvényére érvényes Q

M értéket. A felvetett probléma azonban csak az első rá tekintésre látszik újnak. Ha ugyanis meggondoljuk, hogy a csatornarendszer terhelése csupán a vízkivételek szelvényében változik, nyilvánvaló hogy, ha a Q

M meghatározására szolgáló összefüggést helyesen vezették le (azaz az alapfeltevések megállapításakor számoltak ezzel a nyilvánvaló ténnyel); a böge felső szelvényére érvényes összefüggés közvetlenül fel kell legyen használható arra is, hogy a böge mentén, vízkivételről vízkivételre lefelé haladva meghatározzuk az azok alatti csatornaszelvény szükséges, azaz mértékadó vízszállítóképességét is. Az, hogy a szelvényméretek tényleges változása milyen mértékben fogja követni az így meghatározható lépcsőket, nyilvánvalóan függ azok mértékétől. A kivitel egyszerűsítése érdekében, bizonyos mértékig ilt is célszerű ugyanis törekedni arra, hogy lehetőleg minél hosszabb csatornaszakaszok legyenek azonos mérettel kiépítve. Ezért a számítások eredménye szerint adódó szelvény csök kenést csak akkor célszerű figyelembe venni, ha ezzel számottevő megtakarítás érhető el„ A mértékadó vízhozamváltozások helye és a vízkivételek vízhozamgörbéi Ha a böge méretezéséhez a vízkivételek helye, azok maximális vízszállítóképessége, a vízkivételek megengedhető minimálás felvízmagassága, a böge egyes szelvényeinek vízszállítóképessége, továbbá a mértékadó vízhozamváltozás AQ

m nagysága ismert, a böge hosszának a megállapítása érdekében szükséges számítási munka előkészítéséhez már csak három kérdés eldöntésére van szükség. Meg kell állapítani azt, hogy a AQ

M vízhozamváltozást mely vízkivételekre koncentráljuk, ehhez kapcsolódva tisztázni kell a böge vízhozamváltozás előtti, „alapterhelés"-ét, s végül el kell dönteni, hogy a további számítások során az egyes vízkivételeknél milyen összefüggéssel vegyük figyelembe a fokozatosan változó felvíz magasságnak az átbocsátott vízhozamra gyakorolt hatását. Ami a vízhozamváltozás mértékadó helyének a meghatározását illeti, itt arra a korábbi megállapításra kell utalnunk, hogy a műtárgy szelvényében az átállás folyamán előálló legalacsonyabb felvízszint annál mélyebben helyezkedik el, minél közelebb van a vízkivétel a böge alsó végéhez, és minél nagyobb a víz-