Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

3. füzet - Balogh János: Az öntözés műveinek méretezése növénytermesztési alapokon (folytatás)

Az öntözés műveinek méretezése 283 Az előzőekben rögzített összefüggések alapján az öntözhető terület kiterjedése n V

T-(V

e+V„) Az öntözhető terület nagyságát akkor állapítottuk meg helyesen, ha a tározóba érkező és kiöntözött víztömegek összegező görbéje az öntözési idény végén metszi egymást ( 10. ábra). b) Az évszakos tározókból öntözhető területek optimális kiterjedésének méretezése azonban rendszerint nem ilyen egyszerű. Ha a vízgyűjtőterület nagyobb és a tározótér kisebb, mint az egész év folyamán érkező víztömegek összege, az öntözhető terület nagyságának meghatározása sokkal bonyolultabb kérdéssé válik. Az öntözés céljára ugyanis nemcsak azzal a vízmennyiséggel számolhatunk, amely a tározótérben elférő víztömegből a veszteségek és az egyéb vízszükségletek levonása után megmarad. Öntözési célra állhat rendelkezésre még az a további vízmennyiség is, mely az öntözési idény kezdete után az öntözővíz felhasználása révén megürülő tározótérben újból felfogható lesz. Az öntözési célokra rendelkezésre álló vízmennyiség meghatározására szolgáló összefüggést ezért az alábbi alakban írhatjuk fel V-ó,= V

T+ 2v-(V

e+V

v) I. t „ ahol 2J " a

z öntözési idény /„ és t

n időpontjai között a vízgyűjtőterületről éru kező V víztömegek összegezett mennyiségét jelenti. Ez azonban csak abban az esetben igaz, ha az ugyanezen időszakbeli öntözővíz-felhasználás nagyobb, vagy legalábbis azonos mérvű, mint a vízgyűjtőterületről 10. ábra. A vízgyűjtőről érkező és az öntözésre felhasználható vízmennyiség alakulása éves tározóknál Fig. 10. Variation of discharge from the catchment and available for irrigation in the case of annual storage Bild 10. Verlauf der Abflussmengen und der der Bewässerung zur Verfügung stehenden Wassermengen bei Jahresspeicherung