Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Önműködő felvízszinttartók 1075. ábra. A vízkivételi műtárgy kialakítása a vízhozammérés szelvényével Az alvízi visszahatást (az alvíz magasságának változtatását) az alvízi halrácsra helyezett betétpallósor behelyezésével értük el. (Az üzemi állapot miatt a halrácsok nem szedhetők ki.) Az alvízi oldalon az elvezető csatornában — amely teljesen szabálytalan medrű — erősen örvénylő vízmozgás alakult ki, itt vízhozamméréssel nem is kísérletezhettünk. Ilyen feltételek mellett végeztük el az előirányzott méréseket. A feladatot két részre kell választani attól függően, hogy az alvízi visszahatás eléri-e a tábla alsó élét vagy sem. Teljes nyitásnál, alvízi visszahatás nélkül, a szabályozott felvízszinten a zsilipek egyenkénti vízszállítása (93.20 a. A. f.-i felvízszintnél) 2,60 m

3/s. Mivel azonban a Keleti Főcsatorna vízszállítása a méréseink időszakában 30—40 m

3/s között változott, a hidraulikus zsilipek teljes nyitás mellett is magasabb vagy alacsonyabb felvízszintet „kaptak", mint a szabályozási szint (±2—4 cm-rel), ezért a teljesen nyitott állapotban 2,61 m

3/s legnagyobb értéket is mértünk, míg minimumként 2,35 m

3/s fordult elő. A teljes nyitás 60 cm volt. Nyilvánvaló, hogy lia a Keleti Főcsatorna I. bögéjében az érkező fölösleges vízhozamok az 5 m

3/s-ot meghaladják, azt vagy a balmazújvárosi zsilipnek kell továbbengednie (tartott felvízszintnél), vagy meg kell engedni a felvízszint adott mértékű túlemelkedését, ami természetesen valamelyest növeli a beépített berendezések emésztését. Ez azonban már nem esik a berendezések üzemi tartományába, ezért ezt tovább nem is vizsgáltuk. Teljes nyitásnál az alvíz visszahatása esetén a beépített zsilipek közül az É-i zsilipnél végeztünk méréseket 0,892 — 0,610 m

3/s vízhozamtartományban. A mérési eredményeket a 6. ábrán tüntettük fel. Ugyancsak feltüntettük a D-250 Amil zsilip irodalomból ismert [1] vízszállítási vonalát is. Méréseink azt mutatják, hogy az adott beépítési viszonyok mellett a zsilip vízszállítása a legnagyobb vízszállítás tartományában mintegy 0,500 m

3/s-mal kisebb, mint az irodalmi adat, ugyanakkor még a zsilip esésveszteségei is mintegy 34 cm-rel nagyobbak. Az eltérések a vízlépcső, illetve a vízhozamok csökkenése esetén csökkennek. Ez a különbség — ha a műtárgy a hidraulikai kialakítását is figyelembe vesszük — bizonyos fokig érthető. Egyrészt igen rövid a „Tranor" szelvény szegmenstábla előtti