Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

106 Gál Tivadar—Némethy László holtponthoz képest a

0 szöggel előre van döntve. Tételezzük föl, hogy a kiegyensúlyozás már megtörtént, tehát a víz szintje a szabályozási szinttel egyezik, a szerkezet egyensúlyban van. Ekkor a felhajtóerő nyomatéka megegyezik az összes súly nyomatékával, azaz il-rí . —-— Ly sin a

0 = Gr sxn a

0. Ha a vizet eltávolítjuk, az egyensúly felborul. A víz felhajtóerejének nyomatékát helyettesítsük a hátsó ellensúlytartályra ható Q erővel, ekkor az egyensúly feltétele: r3 r3 —— Ly sin cc

0 = ícQ, amiből л ri-г! r . Q= 3

k LV Sin <X

0így Q értéke számítható a geometriai méretekből, csupán arra kell vigyázni, hogy az erő ,,k" karja az a

0 szöggel jellemzett helyzetben a függőleges súlyerőre merőlegesen, tehát vízszintesen mért távolság legyen. Megkaptuk tehát azt az erőt, mellyel a hátsó ellensúlytartályt többletként terhelni kell, a lehetséges felső határhelyzetben, száraz kiegyensúlyozásnál. Ennek megfelelő súlyt kimérve és elkülönítve a hátsó tartályba helyezzük, a hátsó tartály terhelésével elvégezzük az egyensúlyozást. Ha az első tartályban is a szükséges súly lenne, a Q terhet eltávolítva és a szerkezetet előredöntve „vizes" helyzetben is egyensúlyt kellene kapnunk, ha a víz a szabályozási szinten áll. Kiinduláskor üres első tartállyal kezdünk, előredöntés és a szabályozási vízszint előállítása után tehát az első tartályba súlyt kell helyezni, hogy az egyensúly előálljon. Ez még mindig nem jelenti a szabályozás befejezését, felső határhelyzetben, száraz állapotban és a Q súlyt ismét visszahelyezve a hátsó tartályba, nem kapunk labilis egyensúlyt. Ennek elérésére módosítani kell a hátsó tartályban levő terhet. A szerkezetet előredöntve, a Q terhet eltávolítva, a nedves helyzetet előállítva az egyensúly létrehozásához most már az első ellensúlyt kell kismértékben módosítani. Ezt a két lépést felváltva ismételjük, a szükséges módosítások egyre csökkennek, végül mindkét helyzetben egyensúlyt kapunk anélkül, hogy bármelyik ellensúlyt is módosítani kellene: ekkor elértük a 4. ábrán vázolt helyzetet, a szabályozás befejeződött. Mivel pedig az előredöntés mértéke kicsi (a

0 = l —2°), megengedhetők a következő közelítések: b sin a

0sstg a

0 = — , továbbá R r-tAyL = sLR> ha >'= 1 kp/dm

3 és S«R jó közelítéssel igaz, hogy bsLR Ö = -írEsetünkben a K-V.-nél a következő geometriai méreteket találjuk: 6 = 0,3 dm, 0,3-17,5-16 sL = 17,5 dm

2, R = 16 dm, к = 10 dm és a terhelés Q = ——^ = 8,4 kp 6. Vízhozammérések Az 5. ábrán bemutatjuk a zsilip teljes szerkezeti kialakítását (metszetben és felülnézetben), hogy a mérési lehetőségek nehézségei érthetők legyenek. A vízhozamméréseket a felvízi oldal kezelőjárdáján állva végeztük el, mert a zsilip előtti Keleti Főcsatorna-szakaszon, illetve a kiágazó öbölben mérésre alkalmas szelvény nem volt.