Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Önműködő felvízszinttartók 105— a cső átfolyási szelvényének szűkítésével a csillapítás tetszés szerint fokozható ; — a pontos kiegyensúlyozáshoz az első ellensúlytartályra viszonylag nem nagy tömegű, de pontosan állítható pótellensúlyokat célszerű szerelni; — a statikus kiegyensúlyozás hibahatára elég jól egyezik az üzem közben észlelt hibahatárral, tehát a szerkezet erőjátékában a hidrodinamikai hatás elhanyagolható. Felszereltük tehát a már ismertetett pótellensúlyokat az első ellensúlytartályra és a nyomásközvetítő csövek ideiglenes elzárására készített dugókat 14 mm átmérőjű furattal láttuk el. Miután a tározó vízszintje elérte a nádtelepítés elárasztásához szükséges szintet, május 28-án sor került a második szabályozásra, melyet a következő lépésekben hajtottuk végre: 1. Л műtárgyat egyszeres betétgerendasorral elzártuk. A betétgerendák között átfolyó 0,1 m

3/s nagyságrendű vízhozam nem okozott zavart, sőt szükséges is volt a szabályozás végrehajtásához. 2. A táblát felső határhelyzetbe hoztuk és megállapítottuk, hogy ekkor az úszó fenéklapja mintegy 3 cm-rel a szabályozási szint alatt van. 3. Ellenőriztük, hogy a tábla ebből a helyzetből zárás felé elbillen, de az előre billenés a hátsó tartályra kifejtett 8 — 10 kp erővel megakadályozható. (Az erőt célszerű lesz a jövőben rugós dinamométerrel vagy súlysorozattal mérni.) 4. Elhelyeztük a nyomásközvetítő csövek felvízi nyílásaiban a furatos dugókat, zárási helyzetbe billentettük a táblát, és megfigyeltük, hogy az úszóházban milyen vízállás volt, mikor a tábla nyitni kezdett. 5. Az első ellensúly nagyságát vagy helyzetét addig változtattuk, míg a nyitás megindulásakor az úszóházban a vízszint a szabályozási szinttel esett egybe. 6. A táblát teljesen felnyitottuk, ellenőriztük, hogy az előrebillenés kb. 8 kp erővel akadályozható meg, szükség esetén változtattuk a hátsó ellensúlyt. 7. Ismét zártuk a táblát, megvártuk míg az úszóház feltelik vízzel, és ellenőriztük a nyitáshoz tartozó szintet, szükség esetén változtattuk az első ellensúlyt. Az utóbbi két lépést néhányszor megismételve tapasztaltuk, hogy az ellensúlyokat nem kell módosítani, és ekkor a szabályozás befejeződött. Ezek után a betétgerendákat sorban kiemelve egyre növekvő vízhozamot bocsátottunk át a műtárgyon és megfigyeltük a felvízszint változását a zsiliptábla előtt, végül az egyik zsilip előtt a hetétgerendákat újból elhelyezve fokozatosan csökkentettük a vízhozamot és ismét megfigyeltük a felvízszint változását. Észleléseinket és méréseinket a következő fejezetben ismertetjük részletesen, de előbb néhány szót a 3. pontban megadott 8 kp-os erő indokolására. Tudvalevő, hogy „száraz" egyensúlyi helyzeten azt kell érteni, midőn az úszó fenéklapja egybeesik a szabályozási szinttel (az úszó nem ér a vízbe, tehát száraz). Ekkor a hátsó ellensúly tartályba annyi terhet teszünk, hogy labilis egyensúlyi helyzet álljon elő. Előfordulhat azonban, hogy ezt a helyzetet szerkezeti okok miatt nem lehet előállítani — és így volt ez a K-V.-nél is, ahol ütközésig felnyitott felső határhelyzetben is 3 cm-rel alatta maradt az úszó feneke a szabályozási szintnek. A szabályozás ilyenkor csak fokozatos közelítéssel végezhető el a következő megfontolás alapján. A 4. ábrán egy ilyen felső határhelyzetben álló zsilip vázlata látható, mely a felső 4. ábra. Egyensúlyozás fokozatos közelítéssel