Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

102 Gál Tivadar—Némethy László 3. A K-IY. önlözőcsatoriia felvízszínszabályozójának \izs{|ála(a A K-1V. öntözőfőcsatorna 15 + 867 km szelvényében 1967. évben az Igazgatóság önműködő felvízszinttartó műtárgyat épített be, melynek terveit az irodalom alapján ugyancsak az Igazgatóság készítette. Mivel ilyen műtárgyak beszabályozására és üzemére hazai tapasztalat nem volt, a VITUKI kapott megbízást a részletes vizsgálatok elvégzésére. A vizsgálatokat Horcher Ferenc és dr. Szígyártó Zoltán végezte, akikkel közben is állandó kapcsolatot tartottunk és így az egyes részeredményekről is folyamatosan értesültünk. Az 1968-ban végzett vizsgálatokról készített közbenső jelentés [2] öszszefoglalását a következőkben idézzük. ,,A NEYRPIC mintára készült felvízszinttartó működését az irodalomból ismert hidrosztatikus erőkön kívül az egyensúlyi feltételeknél figyelembe nem vett hidrodinamikus hatások is befolyásolják. Ezek kiküszöbölésére a legkézenfekvőbb megoldás az, ha az úszót nem a zsiliptáblára erősítik, hanem oldalt épített aknába helyezik, ahol hidrodinamikus hatások nem léphetnek fel. Várható, hogy az így kialakított szerkezet, mivel mindenben megfelel a kialakítás elvi szempontjainak, a vízhozamtól és az alvízállástól függetlenül tartani tudja a kívánt szintet." „A K-IV. főcsatorna vizsgált felvízszinttartójának szerkezete az úszó fenéklapjának mélyre helyezése révén nem megfelelő és a tábla vízszintes merevítő elemei is zavarják a működést. A szakirodalomból ismert „szabályos" és az ettől eltérő egyéb módszerek szerint kiegyensúlyozott szerkezettel végzett kísérletek eredményei azi. mutatják, hogy a felvízszinttartó a K-IV. főcsatorna üzemi körülményei között nem képes a megengedhető ± 5 cm ingadozási határok között tartani a felvízszintet. A berendezés nem megfelelő működése részben a kialakítása során figyelembe nem vett hidrodinamikus erők, részben pedig a mélyre helyezett úszó kedvezőtlen hatására vezethető vissza." Dr. Szígyártó Zoltánnak a vizsgálat eredményeiből levont következtetéseivel lényegében egyetértünk, nevezetesen azzal, hogy a hidrodinamikus hatások nem vehetők számításba és azok az egyensúlyi feltételeket s ezzel a kialakuló felvízszintet megváltoztatják és lehetetlenné — vagy legalábbis bizonytalanná — teszik a beszabályozást. A fennálló bizonytalanság miatt nem lehetett vállalni további felvízszinttartók változatlan szerkezetű beépítését. Sürgetővé tette a döntést, hogy a K-XI. és a K-V. tározó vízbeeresztő műtárgyának kiviteli tervei a vizsgált szerkezettel azonosan már elkészültek és a kiviteli munka is elkezdődött, amikor a kísérletek közben már biztosnak látszott, hogy a szabályozás nem fog a kívánt eredménnyel járni. Ezért a műtárgy vasbetontervén olyan módosítást hajtottunk végre, amely bontás nélkül lehetővé tette az oldalt elhelyezkedő úszó befogadására alkalmas akna beépítését, majd elkészítettük az úszó és úszóház terveit, melyeket aztán a K-V. tározó beeresztő műtárgyában építettek be. A K-V. vízbeeresztő műtárgy kialakítása A K-V. tározó a Keleti Főcsatorna jobb partján épült 1380 kh területtel és 10,9 millió m

3 tározási kapacitással. A vízkivételi műtárgya a Keleti Főcsatorna 38+450 km-es szelvényében helyezkedik el, tervezett vízszállító képessége 6 m

3/s. Mint felvízszinttartó műtárgynak az a feladata, hogy a Keleti-Főcsatorna olyan vízszintjei esetén, amelyek a szabályozási vízszintet meghaladják, nyisson és a fölös vízhozamokat vízemésztő képességének megfelelően a tározóba beeressze. így az éjszakai órákban várható napi vízfölösleg a tározóba keriil, ahonnan nappal leadható. A napi tározáson kívül természetesen idénytározást is végez a tavaszi belvizek befogadásával, azonban főleg a napi tározás indokolta az önműködő zsilip beépítését, mert ezzel elkerülhető a fárasztó kézi szabályozás, melyre naponta többször és éppen az éjjeli órákban lenne szükség. Eredeti terveink szerint a K-IV. főcsatornában elhelyezett műtárggyal lényegében azonos kivitelű, 2 db Fv-250 jelű automata zsilipet befogadó ikerműtárgy épült volna azzal a különbséggel, hogy közúti közlekedésre alkalmas áthidalással van lefedve. Az átalakított műtárgy vázlata a 3. ábrán látható. A műtárgy építése során a középső pilléren 1,00x2,30 m méretű nyílást, a szélső pilléreken pedig ugyanilyen méretű 0,15 m mély fülkét képeztünk ki. Ezután elhelyeztük az acéllemezből készített úszóházakat és a nyomásközvetítő csöveket, majd