Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Önműködő felvízszinttartók 1012. ábra. Vázlat az egyensúlyozás végrehajtásához a forgástengellyel egy magasságban van — a középső ellensúlytartály а tengely felett, pontosan annak függőlegesében legyen. Ebben a helyzetben a hátsó, „1" jelű tartályban annyi súlyt kell tenni, hogy egyensúlyi helyzet álljon elő. Ez labilis egyensúlyi helyzet lesz, mert a közös súlypont a forgástengely fölé kerül. (Közömbös egyensúlyi helyzet nem állítható elő, ehhez a hátsó tartályt annyira mélyre kellene helyezni, hogy az beleérne az alvízbe.) Ezt a lépést nevezhetjük száraz egyensúlyozásnak, Ezután elő kell állítani a szabályozási vízszintet, majd a szerkezetet előre buktatva az elülső, „2" jelű tartályba annyi terhet kell helyezni, hogy a szerkezet éppen lezárjon. Ezt az állapotot a 2b ábrán vázoltuk. Ha a ,,2" jelű tartályba behelyezett teher súlypontja a terv szerinti merőlegesre került, a szabályozás befejeződött. Ennek ellenőrzésére ismét a 2a helyzetet hozzuk létre, mikor is egyensúlyt kell találnunk. Ha ez nem áll fenn, az „1" jelű tartályban levő teher kismértékű változtatásával egyensúlyozzuk, majd ezt a két lépést változtatva addig ismételjük, míg mindkét szélső helyzetben egyensúlyt kapunk. Ekkor minden közbenső helyzetben is egyensúlyi helyzetnek kell lennie. Az eddig ismertetett ténykedést „statikus beszabályozásának lehet nevezni, mert a „nedves" helyzetben sem volt számottevő vízmozgás. Feltételezésünk a tervezés során az volt, hogy a mozgó víz sem fog lényeges változást hozni, legfeljebb a szabályozás hibáját növeli majd meg egy kissé. Ez a feltételezés nem vált be, amire a VITUKI vizsgálatai [2] mutattak rá. Mielőtt azonban a vizsgálatok eredményeire rátérnénk, rá kell mutatni arra, hogy az ismertetett szabályozás befejezése után egy megfelelően elhelyezett ütköző beállításával meg kell akadályozni, hogy a szerkezet működés közben a felső holtpontot elérje, mert akkor a vízszint csökkenése nem volna képes ebből a helyzetből kimozdítani és zárás felé elindítani. Tehát az üzem alatti felső határhelyzetben az úszó fenekének a szabályozott vízszint alatt kell lennie, az úszónak mindenkor bele kell merülnie a vízbe. A bemerülés mértéke a statikus kiegyensúlyozás szempontjából közömbös, annak egyéb meggondolások szabnak határt. Célszerű értéke 3 — 5 cm lehet.