Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

1. füzet - Zorkóczy Zoltán: A Felsőduna szabályozása

Hozzászólás: A Felső-Duna szabályozása 93 kívül alkalmas lehetne arra is, hogy a hordaléklerakódást a kotrások szempontjából kedvező helyre koncentráljuk. Nagyobb távlatban a Felsőduna szabályozását ilyen helyi megoldásokkal nem pótolhatjuk. Ez a folyószakasz ma is intenzíven töltődik fel, és az ebből származó problémák egy-egy szakasz beszűkítésével éppen úgy nem oldhatók meg, mint ahogy pl. nagy havazások idején a hó elszállítását nem pótolhatjuk a hónak a szomszéd telke elé történő átlapátolásával. Első lépésként el kellene készíteni a Felső-Duna hordalékmérlegét, ami még sok, a hullámterekre is kiterjedő vizsgálatot igényel. A mérlegben szerepelnének - a fent érkező-, és a lent kilépő görgetett hordalék. — a fent érkező-, és a lent kilépő lebegtetett hordalék, — a szakaszon lebegővé feldolgozott görgetett hordalék, — a kotrással eltávolított hordalék, — a főmederbe-, mellékágakba- és a hullámtérre lerakott hordalék, stb. A mérleg elkészíthető a teljes Felső-Dunára, vagy annak egy-egy szakaszára. Egyes tagjai ábrázolhatók lennének hossz-szelvény mentén is (ilyet mutat be a 12. ábra), de csak összefüggésben a mérleg egészével. A mérlegben betervezhetők olyan időbeli változások is, mint amiket a feljebb épülő vízlépcsők hordalékvisszatartása okozhat. A mérleg egyes tételeivel a tervezés során külön-külön foglalkozni kell. Egyik fontos alapkérdés: mennyi hordalék továbbvezetése kívánatos a Felsőduna alsó szelvényén keresztül. A lejjebb következő középszakasz most egyensúlyban van, és valószínűleg nem lenne kívánatos a ma továbbvezetett hordalékmennyiség növelése. Ha viszont ez így van, kérdés, célszerű-e egy-egy mederszakaszon erőltetni az oda érkezű hordalék továbbítását. Elvégre — hacsak nem akarunk lejjebb bajt okozni valahol amúgy is ki kell az érkező hordalékot kotorni, jelöljük ki ennek célszerű helyeit, és egyszerűbbé fog válni a folyószabályozás. Ebből a meggondolásból azután felrajzolhatjuk a továbbszállítandó hordalék hossz-szelvényét (hasonlót a 12. ábrához), és ez a továbbiakban már a folyószabályozás reális célkitűzését adhatná. A főmederben lerakódó hordalékot elvileg teljes egészében ki kellene kotorni, hogy elejét vegyük a további feltöltődéseknek. Ez ugyan ma még anyagi lehetőségeinken felüli feladatnak tűnik (bár lehet, hogy csak a számszerű adatok ismeretének hiányában tűnik így), mégis, érdemes néhány gondolatot erről is leírni. IIa egy mederszakasznak a felső végét rendszeresen kotorják, az alatta lévő szakasz feltöltődése megáll, esetleg a szakasz le is mélyül. Az ilyen kotrás egy idő múlva feleslegessé teheti az egyes zátonyok rendszeres kotrását, a kis- és középvizi szabályozási művek, és az árvédelmi gátak rendszeres emelését, melyek viszont ma okoznak nagy költségét. Megszűnnének az árvédelmi gátakon kívül a vízszintek emelkedéséből, és a fokozódó árvízveszélyből adódó problémák is. A kitermelt kavicsot értékesíteni is lehetne, bár ezt a nagyszemű, homokszegény anyagot ma még nem sokra becsülik. Törés és osztályozás után azonban értékes nyersanyaggá válna, amivel például általában homokdús betonkavicsainkat jól javíthatnánk (a Duna alsó szakaszára ilyen javítóanyagot szállító uszály felfelé homokot hozhatna az itteni betonkészítéshez) stb. Jó lenne mielőbb elérni, hogy rendelkezésünkre álljon a teljes Felső-Duna ilyen módon megalapozott rendezési terve, és egy, a jelenlegihez hasonló cikk valamely