Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

1. füzet - Zorkóczy Zoltán: A Felsőduna szabályozása

•94 Zorkoczy Zoltán szakasz szabályozásának célkitűzéseként már majd arra hivatkozhatna. Ez még sok, költséges munkát igényel, de azt hiszem, ma ez lenne a folyószabályozásra leghatékonyabban fordítható kiadás. V A L A S Z Dr. Szepessy Józsefnek a „Felső-Duna szabályozása" e. cikkhez adot t hozzászólására ZORKÓCZY ZOLTÁN A Felső-Duna szabályozási kérdéseivel foglalkozó cikkemet vitaindító cikkni'k szántam, a folyószabályozás érdekében. Emellett természetesen szerettem volna bemutatni azokat a szabályozási munkákat, melyeket a Felső-Dunán elődeink végeztek és mi folytatunk. Ezért ezúton is köszönetet mondok Dr. Szepessy József kollégámnak, hogy ezt a vitát elindította, mely remélhetőleg előbbre viszi a FelsőDuna és a folyószabályozás ügyét. Dr. Szepessy József hozzászólásában, csaknem kizárólag, a nagybajcsi gázló rendezésével foglalkozik, és megállapításait az itt szerzett kedvező vagy kedvezőtlen tapasztalatok alapján teszi meg. Ezért elsősorban újból ki kell hangsúlyoznom — mint azt cikkemben részletesen megtettem hogy a nagybajcsi gázlós szakasz szabályozását a kényszerítő körülmények hatására, részben kísérleti jelleggel, az egész Felső-Duna szabályozásából kiszakítva és előrehozva kellett végrehajtani. Ellentétben az ismertetett szabályozási irányelvekkel, melyek szerint a meder szűkítésére csak a második ütemben. az egységes középvízi meder kialakítása után kerülhet sor. Másodsorban szeretném mégegyszer tisztázni az esetleges félreértések elkerülése érdekében a Felsőduna szabályozásának célját. A szabályozási koncepció alapvető célja a Dunabizoltság ajánlásaiban szereplő hajóútméretek kialakítása és állandósítása. Ez a cél a görgetett hordalék vonatkozásában úgy érhető el, hogy egyrészt a szakaszon (Rajka—Gönyü között) eddig a hajózás szempontjából kedvezőtlen helyeken lerakódott hordalékot — szabályozási művek segítségével olyan helyekre visszük át, ahol a lerakódás a tervezett hidraulikailag kedvező szelvény kialakulását segíti elő, másrészt a szakaszon eddig is keresztülhaladó hordalék mennyiségét igyekszünk - a geológiai adottságok mértékének megfelelő — maximális értékre növelni és mozgását folyamatossá tenni, hogy ez a hordalék időszakosan egyes gázlókban ne álljon meg. E feltételek betartása mellett nem kell számolni a csatlakozó szakaszok romlásával. Az elmondottakból egyértelműen következik az is, hogy a Felső-Duna végleges szabályozását helyi jellegű szabályozásokkal megoldani nem lehet. Ezt kívántam bizonyítani cikkemben is. Nagyon szellemes a hó elszállításával kapcsolatos példa, de a Felső-Duna szabályozására véleményem szerint nem alkalmazható, mivel a cél éppen az, hogy a szakaszon maradó hordalékot az új meder építésére kívánjuk felhasználni. Itt kell kitérnem a hozzászólás azon megállapítására, hogy: „A főmederben lerakódó hordalékot elvileg teljes egészében ki kellene kotorni, hogy elejét vegyük a további feltöltődésnek". Az 1952. óta folytatott megfigyelések és kutatások alapján egyértelműen megállapítható, hogy a kotrásokkal csak a hordaléklerakódás eredményét és nem az okát lehet megszüntetni, de azt is csak átmeneti jelleggel. Az