Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

1. füzet - Zorkóczy Zoltán: A Felsőduna szabályozása

Válasz: A Felső-Duna szabályozása 63 b) Az 1956. évben elkezdett nagymértékű kotrási munkák során kitermelésre kerülő kavicsanyagot a vezetömüvek mögé kell elhelyezni, a művek állékonyságának fokozása és a középvízi meder vízveszteségének csökkentése céljából. Az így elhelyezett kavicsanyag főmederbe való visszajutását — erre alkalmas helyen épített — mellékágelzárásokkal kell megakadályozni. Meg kell határozni a művek mögé kerülő kavicsanyag elterítésének módját. c) Felül kell vizsgálni a középvízszabályozási művek magasságát és meg kell határozni a szükséges magasítás mértékét. cl) Ki kell dolgozni a Felső-Duna vízerő-hasznosításával kapcsolatos folyamszabályozási irányelveket. Az ülésszak egyértelműen leszögezte, hogy az egységes főmeder kialakítása a hajóút biztonságán túlmenően döntő fontosságú kérdés a hordalék és jég akadálytalan levezetése, valamint az árvízvédelem és belvízvédelem szempontjából is. A megindult nagyarányú kutatómunka összehangolására a KMB 1959-ben a XIX. ülésszakon munkabizottságot állított fel, melynek feladatává tette [7] : a) Széles körű adatgyűjtési munka megindítását az előzőekben vázolt kutatási munkákkal egyidőben, a főmeder és hullámtér jelenlegi állapotának felderítését geodéziai, hidrológiai, hidraulikai és morfológiai szempontból, b) a Felső-Duna szabályozásával kapcsolatos eddigi mérések, kutatások, tanulmányok eredményeinek összefoglalását és értékelését, c) végül a kutatási eredmények és az eddig végrehajtott szabályozási munkák tapasztalatai alapján javaslat kidolgozását a Felső-Duna további szabályozására. A munkabizottság első jelentését 1961-ben terjesztette a KMB XXII. ülésszaka elé [8]. A jelentés megállapításai röviden így foglalhatók össze: a) A kotrási helyek kiválasztásánál elsősorban a hajózás érdekeit kell figyelembe venni. Csak másodsorban lehet ott kotorni, ahol a mederfeltőltődés a legnagyobb. b) A középvízszabályozási müvek emelésével kapcsolatban megállapították, hogy azok kiegészítése egyelőre csak az eredeti szelvény mértékéig hajtható végre. A mederemelkedés miatt viszonylag alacsonnyá vált művek magasítására a végleges szabályozási irányelvek meghatározásáig nem kerülhet sor. c) A hajózás érdekében sorrakerülő gázlórendezések új sarkantyúkkal való kiegészítése minden esetben az adott mederviszonyok figyelembevételével, esetenkénti vizsgálatot igényel. d) A vezetőművek mögé elhelyezett főmederből kotort anyagnak mellékágakba jutását mellékágelzárásokkal kell megakadályozni. Az első elzárássorozatot — az adott lehetőségek figyelembevételével — a vezetőművekhez közel kell megépíteni. e) Továbbra is részletesen foglalkozni kell az ágrendszerek rendezésével. Tisztázni kell a főmeder és a mellékágrendszerek egymásra gyakorolt hatását, különös tekintettel az ágak lezárására. Ennek érdekében el kell végezni az ágrendszerek felmérését. A munkabizottság — az eddigi kutatási eredmények és tapasztalatok összefoglalása alapján [15] — 1963 júniusában terjesztette jelentését a KMB XXIV. ülésszaka elé, melyben leszögezte az egységes főmeder kialakításának irányelveit [10].