Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

1. füzet - Zorkóczy Zoltán: A Felsőduna szabályozása

•64 Zorkoczy Zoltán A munkabizottság jelentése a meder- és vízszínemelkedés káros folyamatát előidéző okokat az alábbiakban részletezte: a) A középvízi meder jelenlegi állapotában nem biztosítja a vizek összefogását. A főmeder vízvesztesége a Rajka—Medve közötti szakaszon 20—35% között változik. b) A mellékágak tetemes vízszállítása kedvezőtlenül befolyásolja az esésviszonyokat. A nagyobb mellékágak kiágazásainál a hirtelen vízveszteségek következtében helyi esésnövekedés, a torkolatnál pedig — a visszaérkező nagy vízmennyiség visszaduzzasztó hatása miatt — helyi eséscsökkenés áll elő. Ezek az esésváltozások a hordaléklevonulást nagyon kedvezőtlenül befolyásolják és mindkét esetben hordaléklerakódást okoznak. c) A Felső-Dunán lerakódott hordalék mennyiségét a legújabb vizsgálatok alapján évi 500—700 ezer т

я-ге becsülik. Ezek a hozamok azonban nem tekinthetők abszolút értékeknek. Az azonban megállapítható, hogy a hordaléklerakódás jelentősebb része — 70% — a középvízi mederben levonuló vízhozamoknál következik be. Ennek megfelelően tehát a felső-dunai hordaléklerakódást döntően a vezetőművek közötti meder geometriai viszonyai és az esést meghatározó geológiai adottságok befolyásolják. d) Megállapították, hogy a kisvízszabályozási műveknek — sarkantyúknak —- jelen állapotukban csupán kisvizek időszakában a lerakódott hordalék kedvezőbb elrendezésében van szerepük. Feladatukat azonban a korábban megállapított kiépítési magasságok mellett a mederemelkedés miatt már nem látják el. A munkabizottság az elmondottak alapján az egységes főmeder kialakítására a jkövetkező javaslatot dolgozta ki: a) Első lépésben minimálisra kell csökkenteni a főmeder vízveszteségét a mellékágak lezárásával és az egységes partvonal kialakításával. Az egységes partvonalat a 3000 m

3/s körüli vízhozamokhoz tartozó felszíngörbe magasságával egyező koronaszintű kavicsháttöltésekkel kell kialakítani. Ezzel egyidejűleg gondoskodni kell arról, hogy az új partvonalat meghaladó árhullámok a mellékágakat kellő időben vízzel feltöltsék a partok védelme és az ágrendszer további elfajulásának megakadályozása érdekében. b) Második lépésben mellékágelzárás-sorozatok létesítésével gondoskodni kell a mellékág-rendszerek rendezéséről. A mellékágelzárás-sorozatok feladata kettős. Visszaduzzasztó és eséscsökkentő hatásuk következtében egyrészt növelik az egységes partvonal állékonyságát, másrészt elősegítik a mellékágakba jutó hordalék lerakódását. c) A folyamatban lévő nagy volumenű kotrási munkákkal kapcsolatban megállapították, hogy azok időszakosan javították ugyan a hajóutat, de a feltöltődés folyamatát nem állították meg. Ezért 1965-től kezdődően a jelen javaslat szerint meginduló szabályozási munkák hatásának figyelembevételével a kotrások mennyiségét fokozatosan csökkenteni kell a feltétlen szükséges gázlókotrások mértékéig. d) Tekintettel arra, hogy a középvízi meder vízveszteségének csökkentésével a főmederben csak helyi hordalékrendeződés érhető el, szükséges az adott geológiai viszonyok mellett a középvizi meder olyan mértékű leszűkítése, hogy a szűkítés következtében megnőtt hordalékmozgató erő lehetőleg minden vízhozamnál biztosítsa az érkező hordalék döntő részének továbbszállítását. A