Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

1. füzet - Zorkóczy Zoltán: A Felsőduna szabályozása

•62 Zorkoczy Zoltán év folyamán kerettervet dolgoz ki a Felső-Duna szabályozására, melynek célja, hogy a szükséges munkálatokról tájékoztatást nyújtson és alapot szolgáltasson a jövőbeni feladatok végrehajtásához. A kerettervet Petényi Oszkár és Ruzicka Oldrich készítette el [24]. A kerettervben előirányzott szabályozási munkálatok a következők: a) A meglévő kisvizszabályozások kiegészítése a sarkantyúk helyreállítása és újak építése útján, a Győri Folyammérnöki Hivatal által 1963-ban kidolgozott módszer szerint [25]. b) A középvízszabályozás kiegészítése a meglevő vezetőművek kiegészítése és magasítása, a partbiztosítások kiegészítése és helyreállítása, valamint — a vezetőművek állékonyságának növelése érdekében — új egymáshoz kapcsolódó, lépcsőzetes mellékágelzárási rendszerek kiépítése útján; c) A középvízi meder áthelyezése az Ásványráró—Palkovicsovo — 1818—1810 fkm — közötti szakaszon ; d) A nagyvízi szabályozás kiegészítése az átlagosnál szélesebb hullámtéri szakaszokon létesítendő kétoldali, mederanyagból készülő, nem folytonos tefelőtöltésekkel, melyek egymástól való távolsága 2,3 km. Ezzel egyidejűleg tervbevették az árvédelmi töltések emelését is a terelőtöltések duzzasztó hatásának ellensúlyozására ; e) A gázlók fokozott mérvű kotrása, évi mintegy 450 ezer m

3 mennyiségben. A kerettervben kereken 2 millió m

3 kő, 12 millió m

3 kotrási- és földmunka végrehajtását tervezték 270 millió forint értékben. Az előirányzott munkák közül először a kisvízszabályozási munkákat kezdték el és ezzel egyidejűleg növelték a gázlókotrások mennyiségét is. Néhány év alatt azonban bebizonyosodott, hogy a Felsőduna helyzete a kisvízszabályozási művek nagyarányú felújítási munkái ellenére sem javult. А KM В 1956. évi XXIV. ülésszaka ezért részletesen foglalkozott a mederemelkedés kérdésével és az ennek kapcsán kialakult felső-dunai helyzettel, messzemenően figyelembevéve az eddig végrehajtott szabályozási munkák eredményeit és tapasztalatait [3]. A vizsgálatok eredményeképpen az ülésszak a következő határozatot hozta: a) Az 1837—1810 fkm-ek között első lépésként évi egy millió m

3 kavicsot kell a főmederből kikotorni a további mederemelkedés megakadályozására. b) A hullámtérről a bokrokat és az aljnövényzetet el kell távolítani a főmeder mindkét oldalán, a középvízi meder szélességében, hogy a növényzet lefolyásra gyakorolt káros hatását csökkentsék. c) A Felső-Duna végleges rendezése előtt széles körű tanulmányokat kell végezni. A határozat értelmében indult meg a kutatási és kotrási munka. Időközben a kutatási feladatokat kisminta-kísérletekkel is kiegészítették magyar és csehszlovák részről egyaránt. A Felső-Duna szabályozásának történetében nagy jelentőségű a KMB 1958. évi XVIII. ülésszaka, ahol először körvonalazták azokat az alapelveket, melyek szerint a szabályozási munkákat ma végzik [6]. Ezen az ülésszakon született meg az egységes főmeder kialakításának gondolata. Ä körvonalazott szabályozási munkák irányelvei az alábbiakban foglalhatók össze : a) Meg kell vizsgálni a mellékágak hatását a főmeder vízveszteségének csökkentése és az árvizek kedvezőbb levezetése szempontjából.