Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Vízhozamviérö műtárgyak 545ártéri nyílást is építettek, erre a helykijelölésnél már figyelemmel kell lenni. Igen gyakori, hogy egy-egy vízfolyást átszelő híd nyílása nem tudja biztosítani az érkező víz továbbjutását, duzzasztást okoz és előfordul az is, hogy az árvizek alkalmával a völgyet átszelő úttesten bukik át a víz. A kis vízemésztésű híd és völgyet átszelő út okozta duzzasztás következtében teljesen megváltozhat a víz időbeni lefolyása, az árhullám alakja, valamint a tetőző vízállás és vízhozam értéke. Az árhullám tetőzése a természetes állapotokhoz képest elnyúlik, a tározott víz utánpótlása folytán az apadás intenzitása kisebb lesz. Tehát a természetes árhullámképtől eltérő, torzított árhullámképet kapunk (9. ábra). Az elmúlt években több olyan vízhozammérö műtárgy létesült, melyet a völgyben levonuló árvizek mérésének biztosítása céljából a völgyet átszelő terelő töltéssel láttak el. Az ilyen módon kialakított mérőműtárgyaknál számolni kell a fent leírt jelenséggel azzal, hogy az árhullámok alakja, egyes jellemzői a természetes viszonyokhoz képest torzítottan jelentkeznek. A lefolyás útjába épített töltés növeli a völgy árvízi elöntésének időtartamát és ezzel könnyen jelentős árvízi kárt is okozhat. A terelő töltéssel épített és duzzasztást létrehozó mérőműtárgyakon levonuló árhullámok tetőző értékei eltérnek a völgyben természetesen levonuló árhullámok maximális értékeitől, mivel az függvénye a műtárgy emésztőképességének. Az ilymódon gyűjtött adatok a levonult vízmennyiség tekintetében kielégítik a követelményeket, az árhullámok minőségi elemzésére (kapcsolat a csapadékidősorral, max vízhozam meghatározása) azonban kevésbé alkalmasak. A természetes vízfolyásokra eddig megépült műtárgyak között több olyan műtárgy van (Thomson bukó, Venturi-szűkület), melyeknél szintén számolni kell a műtárgy árhullám-módosító hatásával. A műtárgy tervezése előtt tisztázni kell, mikor volt utoljára mederrendezés és mikor lesz a soron következő. Egyedül csak a vízhozammérés igényeit szolgáló műtárgy építése — a szabályozási munkák figyelembevétele nélkül — nem engedhető meg. A fentiekből kitűnik: a mérőmiitárgyak létesítése csak a kérdéses vízfolyás komplex vizsgálata alapján és a patakszabályozási tervekkel összhangban oldható meg. 2. A műtárgy tervezési és méretezési problémái A műtárgyak kiviteli terveinek készítésénél először meg kell határozni a méretezéshez szükséges adatokat, amelyek a következők: Geodéziai adatok — A folyószakasz geodéziai felmérése alapján a tervezett műtárgy környezetében legalább 100 m hosszban 10 méterenkénti keresztszelvények adatai (teljes völgyszelvénnyel). — A patak hossz-szelvénye (l'enék, partéi, felvételi vízszint) legalább 1 km hosszban. A vízszint átlagos esése. — A területileg illetékes vízügyi szerveknek a folyószakaszra vonatkozó szabályozási tervei. Hidrológiai adatok — Jellemző vízállásadatok: a legkisebb (LKH), a közepes (KÖH) és a legnagyobb (LNH) vízállás. — Jellemző vízhozamok: legkisebb (LKQ), közepes (KÖQ) és legnagyobb (LNQ) vízhozam. A jellemző vízállás és vízhozam adatokat észlelési adatokból, míg annak hiányában hidroglógiai számítások alapján kell előállítani. Észlelés hiányában számításokkal meghatározott értékek természetesen tájékoztató jellegűek. A jellemző hidrológiai adatok pontos meghatározását a megépülő műtárgy hivatott szolgálni. A méretezés során a jellemző hidrológiai szélsőértékek nagy lontossággal bírnak, mivel a műtárgy mérési szelvényének alakja és mérete csak ezeknek az adatoknak a birtokában határozható meg. A kisvízi mederméret megválasztásánál a legkisebb vízhozam az irányadó. A legkisebb vízhozam (LKQ) és a patak esésének ismeretében hidraulikai összefüggések segítségével ellenőrizni kell a tervezett műtárgyban a legkisebb vízhozamnál várható«