Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

4. füzet - Bogárdi István: Árvédelmi töltések erősítése a legkisebb költséggel

506 Árvédelmi töltések VITA BOGÁRDI ISTVÁN és MÁTHÉ ZOLTÁN: ÁRVÉDELMI TÖLTÉSEK VÉDŐKÉPESSÉGÉNEK ÉS A VÉDŐKÉPESSÉG GAZDASÁGOS NÖVELÉSÉNEK VIZSGÁLATA A VALÓSZÍNÜSÉGSZÁMÍTÁS MÓDSZERÉVEL (Megjelent a Vízügyi Közlemények 1968Iá füzetében) Bogárdi István és Máthé Zoltán: Válasz Hernády Alajos és Ress Sándor a Vízügyi Közlemények 1969/2, füzetében megjelent hozzászólására. A Vízügyi Közlemények 1968/4. füzetében megjelent tanulmányunkhoz az 1962/2. füzetben adott hozzászólásokat örömmel vettük. A tanulmányt azzal a céllal készítettük, hogy az vitaindító legyen és a vita elősegítse a módszer tökéletesítését, miután ebben a témában a legfejlettebb országokban sincsenek még kialakult módszerek és a kezdeti lépésnél tartanak. Mielőtt még a válasz érdemi részére rátérnénk, hangsúlyozni szeretnénk hogy azokban az országokban, ahol a vízgazdálkodás műszaki és gazdasági szempontból egyaránt fejlett, a tanulmányunkhoz hasonló módszerekkel vizsgálják a vízgazdálkodás fejlesztési kérdéseit. így pl.: az Egyesült Államokban egy-egy vízgyűjtőterületre vonatkozóan dolgozzák ki a vízgazdálkodás optimális fejlesztését dinamikus programozás segítségével.

1 Hernády Alajos hozzászólásában két kérdést érint. A hozzászólásával egyetértünk. Természetesen ez a módszer nem helyettesíti az árvízvédelmi töltés méretezését [1]. Egyetértünk azzal a megállapításával is, hogy egy gátszakasz adott időszakra vonatkozó tényleges védőképességét folyamatos méréssel szelvényenként kellene meghatározni. Ëbben a kérdésben a VITUKI eredményes kísérleteket folytat geoelektromos módszerekkel, mert ezt hagyományos feltárással nem lehet végrehajtani. Kétségkívül a gazdaságossági vizsgálat alapadatainál — főleg a védekezési költségeknél és a keletkezhető árvízkároknál — jelentkezik bizonytalanság, mert ezek többnyire csak becsülhető értékek. Az országos vizsgálatot a VIZIG-ek bevonásával a (VIKÖZ), a Vizkészletgazdálkodási Központ végzi és az egységes értékelés érdekében ezzel kapcsolatban irányelveket adott ki. A beérkező adatokat természetesen felül fogjuk vizsgálni azért, hogy reális eredményeket kapjunk. Ress Sándor hozzászólása a gazdaságossági vizsgálat módszertanával foglalkozik. Mindenekelőtt hangsúlyozzuk, hogy a gazdaságossági vizsgálat során nem alkalmaztunk új módszert, csupán megkíséreltük a védőképesség eloszlásfüggvény és a védekezési munka fogalmának bevezetésével objektív műszaki alapot nyújtani az optimalizálás végrehajtásához. Mivel azonban a hozzászóló nem tartja megfelelőnek a gazdaságossági vizsgálat módszerét, szükségesnek tartjuk a vízgazdálkodás és különösen az árvízvédelem néhány közgazdasági alapelvét rögzíteni. Véleményünk szerint nem azt kell kihangsúlyozni, hogy az ágazati szintű önálló optimumnak (így pl. : a vízgazdálkodásnak és ezen belül az árvízvédelemnek) nincs túlzott jelentősége, hanem éppen ellenkezőleg, fel kell hívni a figyelmet ennek jelentőségére. Nyilvánvaló, hogy az lenne a legkedvezőbb, ha a népgazdaság tervezése során az egyes ágazatok fejlesztését az optimális népgazdasági eredmény elérése szerint lehetne programozni. Ismeretes hogy ilyen kísérletek folynak, de úgy véljük, hogy még hosszú ideig nem kerül sor a gyakorlati alkalmazásra. Közvetlenebb — de semmivel sem egyszerűbb — feladat a vízgazdálkodás részére rendelkezésre álló anyagi javak optimális szétosztása a szakágazatok között. Jelenleg abból kell kiindulni, hogy az egyes szakágazatok között elosztott javakat a szakágazat optimálisan hasznosítsa. Tehát először a szakágazat szintű szuboptimumok 'A tanulmány egyik szerzője Máthé Zoltán, 1909. I. félévében UNESCO ösztöndíjjal a Colorado Egyetemen tanulmányozta a kérdést.