Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)
4. füzet - Lászlóffy Woldemár: A városiasodás vízgazdálkodási vonatkozásai
446 Lászlói f y Woldemár A nagyvárosokban koncentrálódik a fogyasztás és a közlekedési hálózatok is ott sűrűsödnek össze. Nyilvánvaló tehát, hogy környezetük felszíni és felszín alatti vizeit fokozott mértékben fenyegeti az olajszennyezés eshetősége. Az olaj szállításából származó veszélyek. Magyarországon az 1967. évben 6,3 millió tonna ásványolajat és ásványolajterméket szállítottak vasúton, 339 ezer tonnát vízi úton és 4,7 millió tonnát csővezetéken. 1 2 (A közúti szállítás adatait nem közli a Statisztikai Hivatal évkönyve.) Természetes, hogy a több millió tonnás forgalom nem bonyolódhat le üzeini balesetek nélkül, amelyek alkalmával a szétfolyó olajtermékek könnyen bejuthatnak valamilyen vízfolyásba vagy állóvízbe, ill. megfertőzhetik a talajvizet. Hazai adatok hiányában két külföldi közlést idézek. Az egyik Ausztriára vonatkozik, ahol 1966-ban 121 baleset során ömlött szét ásványolaj-termék [21a]. A másik, valamivel régebbi, Nyugat-Németország Nordrhein-Westfahlen államáról említi, hogy 1960-ban 71, 1963-ban 226 olajszállítással kapcsolatos balesetet jegyeztek fel [25]. Az olaj tárolása. Amíg a szállításhoz fűződő olaj veszedelem csak esetleges, a tárolás — a föld alatti tartályok szivárgása és a töltésnél, ill. a kimérésnél bekövetkező elcsurgás miatt — egyhelyhez kötött és állandó baj forrás. A tárolók természetesen a nagyvárosokban, mint fogyasztási központokban sűrűsödnek és számuk az olajfelhasználás arányában állandóan növekszik. 1 3 Becslés szerint az NSZK tárolóhelyein évente 0,25—2,5 millió liter fűtőolaj kerül a talajba. A svájci Jaag professzor említi, hogy Basel városában az 1959-ben tisztogatott tartályok 3%-a szivárgott. A tározótérfogatból és a tisztogatás átlag 7—8 évenkénti megismétléséből arra a következtetésre jut, hogy egyedül Baselben évente legalább 12 000 liter üzemanyag jut a talajba. Megállapítása tehát jó összhangban van a fenti német becsléssel. Egy hamburgi cég adatai szerint, amely 1965—67-ben 6213 olajtartályt tisztított ki, a tartályok 3,3%-a szivárgott és csupán 62%-ukon nem mutatkoztak a korrózió nyomai. A fogyasztás köriili gondatlanság nem okoz ugyan masszív vízfertőzést, de ha •a gépjármüvek számának növekedésére és az olaj/ütés rohamos terjedésére gondolunk, mégis súlyos veszedelmet kell látnunk benne. Sok kicsi sokra megy. A gépjármű helyzet megvilágításában részletesebb statisztikai közlések hiányában a személygépkocsik adataira kell támaszkodnom. Mindenekelőtt jellemző, hogy számarányuk a városokban lényegesen felülmúlja az országos átlagot. így pl. Magyarország 1967-ben nyilvántartott 144 601 személygépkocsijából 55 044, tehát 38%, Budapesten volt bejegyezve. Fővárosunk lakossága viszont az ország népességének csupán 20%-át képviseli. A nagyvárosban tehát összpontosul a gépkocsipark. Emellett rohamosan növekszik a gépkocsik száma is. A személygépkocsiállomány nálunk az 1961-től 1967-ig terjedő 6 év alatt 3,6-szeresére nőtt. Az NSZK-ban, ahol lényegesen több a gépkocsi, — ami 1000 lakosra jutó 14,4 személygépkocsinkkal szemben 184, —- ugyanazon évek alatt még mindig 2-szeres volt 1 2 Különösen rohamosan növekszik a csővezetéken való olajszállítás mértéke. Magyarországon 1967ben 3,6-szorosa volt a hat évvel korábbinak, az NSZK-ban ugyanezen idő alatt 3,2-szeresére emelkedett. 1 8 Л növekedés ütemére jellemző egyrészt, hogy pl. Franciaországban 1959-ben 8800, 1966-ban viszont már 23 100 üzemanyag-vételező állomást tartottak nyilván, számuk tehát hét év alatt 2,6-szorosára emelkedett (lásd: M. A. Gamresi, L'Eau, 1968/12), másrészt, hogy az erősen terjedő olajfűtés révén az egyes •épületek központi fűtőberendezésének szerves tartozéka lett az olajtartály. Becslés szerint 1968-ban a Német Szövetségi Köztársaság területén 3 millió volt az olajtartályok száma [21aj.
