Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

3. füzet - VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZVÉDELEM - Horváth Imre-Muszkalay László: Ülepítők vizsgálata és néhány fontosabb tervezési alapadat meghatározása

Ülepítők vizsgálata 417 sának meghatározására több módszer ismert, amelyeknek alapja a jelzőanyag adagolásával meghatározott átfolyási karakterisztikák értékelése. Általában az ún. átfolyási hullám és az átfolyási görbe elvén alapuló módszerek terjedtek el, amelyeket a vonatkozó szakirodalom részletesen tárgyal. Anélkül, hogy az egyes módszereket ismertetnénk, ezúttal csupán azt emeljük ki, hogy a fenti eljárásokkal meghatározhatók a holtterek és a lassú átfolyási terek nagysága, a rövidrezáródás mértéke, különböző hidraulikai hatásfokok stb., amelyek a műtárgyakban végbemenő hidraulikai folyamatok jellegéről hasznos információkat adnak. Ezúttal Schmidt—Brcgas mérési eredményeiből emelünk ki az 1. ábra kapcsán két kísérletsort, amelyek a hidraulikai hatásfok változását mutatják a medenceméret függvényében egy hosszanti átfolyású ülepítő és egy köralaprajzú Dorr-medence esetében [9, 10]. Az ábrák alapján levonható következtetések: a) Hosszanti átfolyású ülepítőknél a hidraulikai hatásfok a medencemélység/ /medencehossz arány csökkenésével növekszik. Ez a megállapítás összhangban van az ún. csőreaktorok alapelvével, amelyekben dugószerű áramlás (plug flow, piston flow) megy végbe [2, 3]. b) Köralaprajzú Dorr-ülepitőknél a hidraulikai hatásfoknak az adott esetben 12—16 méteres átmérő értékeknél optimuma van, majd az átmérő növekedésével a hatásfok újra csökken. A hatásfok abszolút értéke 30—50% között van. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a Dorr-iilepitőket 12—16 m-es átmérővel célszerű megtervezni. Ugyanis a fenti hatásfok tisztán hidraulikai minősítést jelent, viszont gyakorlatilag a teljes technológiát kell figyelembe venni. c) Mind a hosszanti, mind a sugárirányú átfolyású medencék vízszintes átfolyásúak, mégis alapvetően különböző hidraulikai viszonyok alakulnak ki bennük. Az eltérés oka az, hogy a Dorr-iilepítőkben az átfolyási keresztmetszet fokozatos növekedésével a sebesség csökken, és így a holtterek kialakulására lényegesen nagyobb lehetőség van. Ezáltal az ideális csőreaktorra jellemző áramlási viszonyok nehezebben valósíthatók meg. d) A fentiekből következik, hogy a hosszanti átfolyású ülepítők áramláslanilag kedvezőbbek a Dorr-rendszereknél, hiszen az optimális iilepítési feltételek közel ideális csőreaktorban valósulnának meg [2, 3]. Vízbevezetés és vízelvezetés Ismeretes, hogy a Dorr-rendszerü ülepítők (sőt minden más ülepítő rendszer) működése és hatásfoka a vízbevezetés és -elvezetés megoldásának a függvénye. Ma már rendkívül sok változat áll a tervezők rendelkezésére, amelyekből az adott feltételeknek megfelelő kiválasztható. A vizbevezető mű helyes kialakítása különösen fontos. A csatornába érkező víz mozgási energiáját hirtelen le kell csökkenteni helyi ütközések és turbulencia létrehozásával olymódon, hogy az örvénylő mozgás a tényleges ülepítő térbe már ne tudjon tovaterjedni. Az ismertebb vízbevezetési megoldások Dorr-ülepitőknél az alábbiak: a) bukóval történő vízbevezetés; b) gereb, rács és egyéb perforált lemezeken keresztül történő bevezetés; c) Geiger-féle megoldás; d) Stengel-féle megoldás; e) Stuttgarti vízbevezetés.