Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)
3. füzet - VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZVÉDELEM - Horváth Imre-Muszkalay László: Ülepítők vizsgálata és néhány fontosabb tervezési alapadat meghatározása
416 Horváth I.—Muszkalai L. módszere. Az USA-ban házi szennyvizek eseteben általában a felületi terhelést veszik alapul. Az NSZK-ban a szemcsés anyagok ülepítésekor gyakran a felületi terhelést, máskor viszont a tartózkodási időt tekintik kiindulási alapadatnak [10]. Hazai viszonylatban az MSZ 15302—62R ajánlott szabvány előírásai sem egészen következetesek. Dorr-iilepítőkre vonatkoztatva általános alapelvként a következő megállapítások tehetők. Mindenekelőtt különbséget kell tenni méretezéskor az előülepítési és utóülepítési célokra alkalmazott Dorr-ülepitők között. Az előiilepítőként alkalmazott Dorr-medendékbe szemcsés, darabos lebegő anyag jut a szennyvízzel, mikoris a felületi terhelést kell alapul venni. Utóülepítőként használt Dorr-medencéket pedig minden esetben a tartózkodási idő alapján kell méretezni. A kifolyóéi terhelésének hatásáról általában ellentmondóak a vélemények. J. Burdych, dortmundi ülepítők kapcsán elemezte a szakirodalmi adatokat, és arra a megállapításra jutott, hogy az élterhelés hatása általában túlértékelt [1]. Jelentősebbnek tekintette a túlfolyó vályú elhelyezését. Hidraulikai megfontolások alapján azonban célszerű az elhelyezést és a terhelést egységében tekinteni. Szűkebb terhelési tartományban kétségtelenül jelentősebb a vályú elhelvezésésének a befolyása, azonban véleményünk szerint az élterhelés optimális értékének meghatározása a hidraulikai és ülepedési viszonyok összefüggésének egyidejű figyelembevételével lehetséges. így pl. különböző optimális élterhelési értékek adódhatnak különböző típusú és különböző rendeltetésű (előülepítő, utóülepítő stb.) ülepítők esetében. Valószínű, hogy az ilyen jellegű eltérésekben kereshető a fent említett véleményeltérések megoldása. A szakirodalom általában 2—40 m 3/óra m élterhelési határértékeket ad meg. Előülepítők esetében természetesen lényegesen nagyobb értékek engedhetők meg, mint utóülepítőknél. A minimális élterhelést egyébként a minimális átbukási magasság határozza meg, amelynél a kapilláris erők már nem játszanak túl nagy szerepet az átbukás gátlásában. Fenti átbukási magasság 3—4 mm érték körül van. A továbbiakban néhány megjegyzést teszünk a tartózkodási idők eloszlásáról. Ismeretes, hogy a t s z átlagos tartózkodási idő lényegileg egy elméleti átlagos tartózkodási idő [2, 3, 5, 7]. Az egyes vízrészecskék tartózkodási időinek azonban jól definiált eloszlása van, ami azt jelenti, hogy egyes részecskék a / S J-nél lényegesen rövidebb, míg mások hosszabb ideig tartózkodnak a berendezésben. A tartózkodási idők eloszlá1 ábra. Hosszanti átfolyású (a) és Dorrülepitő (b) áramlástani hatásfoka Fig. 1. a—b, Hydraulic efficiency of the Dorr-type settling tank Bild 1. a- b Hydraulischer Wirkungsgrad eines Dorrschen Absetzbeckens
