Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)
3. füzet - VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZVÉDELEM - Horváth Imre-Muszkalay László: Ülepítők vizsgálata és néhány fontosabb tervezési alapadat meghatározása
Ülepítők vizsgálata 415 Az iszapgyűjtő akna oldalfalának lejtése legalább 3 : 2 legyen. Térfogata előülepítő esetében 12 órai iszapmennyiségnek megfelelő legyen, míg utóülepítőnél 6—8 órai iszapmennyiségre célszerű méretezni. A vízlevezetést biztosító bukóélt célszerűen V-alakú fogazással készítik az egyenletes vízlevezetés biztosítása érdekében. A fogak szélessége 15—20 cm lehet. Hangsúlyozottan ügyelni kell a koronáéi pontos vízszintes beállítására, mivel ±2 mm-nél nagyobb eltérés a műtárgy egyoldalas megterhelését eredményezi, ami a hidraulikai hatásfok értékét 20—50%-kal is csökkentheti. Erre egyébként a későbbiekben még ki fogunk térni. A bukóéi előtt uszadékjogó merülőfalat kell alkalmazni. Tapasztalataink szerint a szokásos 20—30 cm merülőfal-mélység helyet célszerűbb 10—15 cm-es vízbemerülési értéket számításba venni. Ugyanis a merülőfal az iszap elúszásának megakadályozásán túlmenően áramlási szempontból is szerepet játszik, és áramlástanilag általában káros hatású. A merülőfal mellett — gyakran az ülepítő felszínének jelentős részén — holttér alakulhat ki, és igy a hasznos ülepítőtér nagysága csökken. Az úszóiszap 10—15 cm-es merülőmélység esetén is visszatartható. Ha 10—15 cm-nél vastagabb úszóiszap képződik, akkor üzemeltetési hiányosságok vannak, amit az eredeti hiba felderítésével kell kiküszöbölni. A felületi terhelés és a tartózkodási idő Az ülepítő műtárgyak tervezése két alapvető jelentőségű paraméter: a felületi terhelés és a tartózkodási idő alapján történhet. Amennyiben a sűrítési folyamatot is számításba akarjuk venni, úgy egy harmadik paraméter, a fajlagos felület meghatározása is szükséges. A felületi terhelés — mint ismeretes — az alábbi összefüggéssel definiálható: r _Qv_h ü x U lsz ahol t s z a számított átlagos tartózkodási idő: t s z Qv ' Mindenekelőtt megállapítható, hogy a T F felületi terhelés és a t s z számított átlagos tartózkodási idő között szoros kapcsolat áll fenn. Adott h ü medencemélység esetén a felületi terhelés és a tartózkodási idő elvileg — az ülepedő anyag sajátságaitól függetlenül — azonos értékű tervezési alapadatoknak tekinthetők. Gyakorlatilag azonban figyelembe kell venni az ülepítendő anyag tulajdonságait is. Ez a meggondolás az alapja annak, hogy szemcsés anyagok esetében a felületi terhelést, kis koncentrációjú, pelyhesedő anyagoknál pedig a tartózkodási időt tekintjük a méretezés alapadataként. Ugyanis a szemcsés anyagok az időben változatlan sebességgel ülepednek, szemben az iszappelyhekkel, amelyeknek ülepedési sebessége a pelyhesedés, a térfogatváltozás stb. következtében lényegesen változik. Fentiek természetesen nem jelentik azt, hogy pelyhes anyagok ülepítésekor a felületi terhelést teljesen figyelmen kívül lehet hagyni. Különösen olyan szennyvizeknél, ahol a lebegőanyag részben szemcsés, részben pedig pelyhesedő (pl. házi szennyvíz esetében) mindkét paramétert figyelembe kell venni tervezéskor. Megemlítjük, hogy ma még külföldön sem egységes az ülepítők méretezési
