Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

3. füzet - VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZVÉDELEM - Horváth Imre-Muszkalay László: Ülepítők vizsgálata és néhány fontosabb tervezési alapadat meghatározása

414 Horváth I.—Muszkalai L. pitök elő- és utóülepítési célokra általában 15—20 ezer lakóegyenérték felett, valamint különböző ipari szennyvizek tisztítása esetén alkalmazhatók. Az iszapkezelési igény miatt egyéb tisztító műtárgyakkal együtt (önállóan legfeljebb speciális esetben) üzemelhetnek. A tisztítandó víz bevezetése általában a műtárgy alatt, vagy a műtárgy fenékbetonjában (esetleg leemelhető fedlapokkal védve) elhelyezett csövön keresztül történik, ami a medence középpontjában levő vízelosztó műhöz csatlakozik. A vízelosztó mű feladata a műtárgyat terhelő vízhozam egyenletes bevezetése, ill. elosztása. Az egyenletes vízelosztást szimmetrikusan elhelyezett idomok, tárcsák (Geller-idomok, Stengel-tárcsák stb.) biztosítják. A bevezetett víz elvileg sugárirányban halad végig a medencén, majd a műtárgy kerülete mentén elhelyezett — általában fogazott bukóéllel ellátott — bukóvályúba jutva hagyja el a berendezést. A műtárgy fenékrésze kis hajlásszöggel lejt a középpont felé. így a leülepedett anyag összegyűjtéséről megfelelően kiképzett kotrók alkalmazásával kell gondoskodni. A kotró biztosítja a leülepedett anyagnak a vízbevezető mű alatt levő tölcsérbe történő folyamatos bekotrását, ahonnan az ugyancsak folyamatosan vagy szakaszosan eltávolítható. Az úszóiszap a víz felszínén körbeforgó pajzs segítségével — ami célszerűen a kotróval együtt halad — a műtárgy kerületénél elhelyezett zsompba juttatható. Dorr-iilepitők esetében a kotrók tartószerkezeti kialakítása tekintetében általában az alábbi két megoldás terjedt el. Egyik változatnál a műtárgy középső részén elhelyezett, pillérszerűen kiképzett vízbevezető művön függőleges tengely körül forgó hídszerkezet szolgál a kotró tartószerkezetéül, amit körbefutó hajtómű mozgat. Ez esetben a kotró egyoldali elrendezésű. (Pl. a Niers-féle spirális kotrónál). A másik változat esetében — ami nálunk nem, de külföldön gyakrabban alkalmazott megoldás — a kotró központi pillérre szimmetrikusan van felfüggesztve kettő vagy négykarú kivitelben (pl. a kettő vagy négykarú Dorr-kotrónál). Megjegyezzük, hogy a leülepedett iszap utóülepítőknél (nagyon könnyű iszapok esetében) kotró helyett a hídra szerelt széles szívófejek segítségével — szivattyúval vagy gravitációs úton — távolítható el. Fő méretek Mindenek előtt megállapítható, hogy a Dorr-iilepitők főbb méreteiknek arányai tekintetében világviszonylatban egységesek. A medenceátmérő 15—50 m között változik. Hazai viszonylatban a Mélyépítési Tervező Vállalat a kotroszerkezetek egységesítése érdekében a 18—22—25—30—34 m átmérők alkalmazását írta elő tervezési segédleteiben. Megemlítjük, hogy külföldön 60 m-nél nagyobb átmérőjű Dorr-iilepitők is vannak üzemben [9]. A medence mélysége a vízosztó műnél általában 2—3 m, azonban — különösen utóülepítők esetében — 5 m is lehet. Utóbbi esetben az áramlási sebességnek függőleges irányú komponense is van, miáltal a vízszintes és a függőleges átfolyású ülepítők előnyös tulajdonságai egyidejűleg érvényesülhetnek (Megjegyezzük, hogy éppen ilyen célzattal dolgozták ki az ún. t/m'/toíü-rendszereket is). A medencefenék lejtése a középpont irányában általában 1 : 20 [9]. A MËLYÉPTERV előírásaiban 8,5°-os lejtést alkalmaz oly módon, hogy a fenékvonal és a víznívó metszéspontja a kétszeres sugár értékének megfelelő távolságban legyen. Ilymódon a középpontnál levő medencemélység a medence kerületénél mért mélység kétszerese.