Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

3. füzet - VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZVÉDELEM - Farkas Péter-Németh Árpád: Eleveniszapos szennyvíztisztító telepek tervezési alapadatainak meghatározása modellkísérletek alapján

Eleveniszapos szennyvíztisztító telepek 399 2. ábra. Ipari szennyvizek jellemző légzésgörbéi Bild 2. Typische Almungskurven industrieller Abwässer Fig. 2. Typical respiratory curves for industrial wastes kifejező függvényt, a légzésgörbét nyerjük. Ennek lefutása szorosan összefügg a szennyvíz lebomlásának kinetikájával [18]. Néhány jellegzetes légzésgörbét a 2. ábrán mutatunk be. Adott szennyvízből általában 3 mérést végzünk. Három párhuzamos 1 l-es iszapmintához célszerűen mintegy 50, 150 és 500 mg KOI-ban kifejezett szervesanyag mennyiséget adunk hozzá. A kezdeti tápanyag koncentráció (tápanyag bemérés) és a görbéből leolvasható lebontási idő hányadosát, mint aerob lebontási aktivitást definiáljuk. Az aktivitás jellemző az iszapminta élettani állapotára, a benne élő baktériumok mennyiségére, valamint a szennyvíz minőségére. Amenynyiben az aktivitás a bemért mennyiség növelésével határértékhez tart, a szennyvíz nem toxikus (2. ábra A). Ha a bemért mennyiség növelésével az aktivitás csökken (2. ábra C, D) a szennyvíz mérgező. A légzésgörbékből a szennyező anyag fizikai természetére (oldott, kolloid) (2. ábra A, C), valamint körülbelüli összetételére nézve is kapunk adatot (2. ábra B, D). A szennyvíz ismételt hozzáadása esetén rövidülő lebontási idők adaptációs jelenségre utalnak. Hosszabbodó lebontási idők a szennyvíz mérgező hatását jelzik. A légzésgörbe alatti terület (mint a légzési sebesség idő szerinti integrálja) közelítő tájékoztatást nyújt a vizsgált szennyvíz biológiai oxigénigényéről. Az aktivitásmérést és légzésgörbe analízis módszerét ott hasznosíthatjuk jó