Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

3. füzet - VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZVÉDELEM - Farkas Péter-Németh Árpád: Eleveniszapos szennyvíztisztító telepek tervezési alapadatainak meghatározása modellkísérletek alapján

400 Farkas P.—Németh A. eredménnyel, ahol sok különböző szennyvíz gyors megítélésére van szükség. Előnyösen alkalmazható vegyipari szennyvizeket tisztító berendezések üzemi ellenőrzésére is [18]. Hespirométeres mérések A zárt manometrikus respirométerekkel

1

1 végzett mérések (Warburg, Sierp Sapromat stb.) ugyancsak „lombikkísérletnek" tekinthetők, amelyeknél azonban az összegezett oxigénemésztés időfüggvényét vesszük fel. Az összegezett oxigénemésztés mindenkori értéke a BOI-nak felel -meg. A respirométerekkel meghatározhatjuk a szennyvizek biológiai tisztításához szükséges 0

2 mennyiségét. A cél az, hogy a respirométerben a szennyvíz ugyanolyan mértékig oxidálódjék, mint tnajd az eleveniszapos műtárgyban. Ez a cél, a szennyvizet önmagában vizsgálva, nem mindig érhető el, vagy esetleg csak igen hosszú (20—40 napos) mérés után. A „teljes biológiai oxigénigény" (TBOI) a BOL értékének sokszorosa is lehet [7, 20] különösképpen, ha az oxidáció során nitrifikáció is fellép. Ilyen esetekben előnyös a respirométerben levő szennyvízmintát nitrifikáló iszapszuszpenzióval beoltani. Vegyipari szennyvizek vizsgálatánál adaptált oltóiszapot ajánlatos alkalmazni. A respirométerek lehetővé teszik a BOl görbe analízisét, amelyből a szennyvíz több, a tisztítási technológia szempontjából lényeges élettani tulajdonságaira lehet következtetni [7, 20, 25, 31, 36]. í. FOLYAMATOS KÍSÉRLETEK A folyamatos kísérletek elsősorban a tervezendő szennyvíztelep anyagmérlegének pontos megismerését, valamint az anyagcsere egyenletek állandóinak meghatározását célozzák. Lehetővé teszik továbbá a szennyvíz alapos megismerését (egy-egy kísérlet több hónapig tart, ez időtartam alatt a ráfolyó és elfolyó szennyvizet naponta alapos analízisnek kell alávetni). Folyamatos kísérletek során, jó közelítéssel, az az iszap áll elő, amivel a főkiviteli műnél is dolgunk lesz. Adatokat kapunk arra, hogyan viselkedik lökésszerű terhelés esetén, megismerjük ülepedési és egyéb sajátságait (rothadóképesség, felúszási hajlam), adatokat kapunk a modellterhelése, és az esetleges habzás közti összefüggésre is. A folyamatos modellkísérlet legegyszerűbb alakja az ún. „fill and draw" (töltés-ürítés) eljárás. Az 5—10 l-es reaktorokban az iszapelegyet naponta egyszer kiülepítjük, tisztáját leszívjuk, majd új szennyvízzel pótoljuk. Ennél az eljárásnál azonban továbbra is fellép az időben változó szennyvízkoncentráció, azonkívül a modellek hidraulikai terhelése igen korlátozott. Ennek ellenére, egyszerűsége miatt gyakran alkalmazzák [34]. Előnyösebb, de költségesebb az automatizált táplálású, levegőztetőből és ülepítőből álló laboratóriumi modellkísérleti berendezés (3 és 4. ábra). Méret növelési megfontolások Felmerül a kérdés, hogy az 5—10 l-es reaktorokban mért adatok alapján felállított anyagcsere egyenletek mennyiben vihetők át az esetleg sok ezerszer nagyobb főkiviteli műre [8, 23, 15]. 3 Л szennyvíz és eleveniszap oxigénemésztésének meghatározására szolgáló késziílékefc.