Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

3. füzet - VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZVÉDELEM - Szebellédy Lászlóné-Literáthy Péter: Felszíni és felszínalatti vizek olajszennyeződésének vizsgálata

366 Szebellédy L .-né—L iteráthy P. A kétféle megjelenési formának megfelelően a mintavételt is két módon végezhetjük: a felszín alatti rétegekből és a felszínen úszó hártyából. Az analízis eredményeit a felszín alatt vett mintáknál mg/l-ben, a felszíni hártyából vett mintáknál pedig mg/m

2-ben adjuk meg. Vízvizsgálati szabványaink — MSZ 260, 448 és 5200 — közül egyik sem foglalkozik felszíni vízvizsgálatokkal, így nem is tér ki külön a mintavételezés körülményeire. Nem közölnek különleges mintavételi eljárásokat a KGST vizsgálati módszerek [13], az amerikai standard módszerek [14], valamint a német szabvány [15] sem, bár a megadott előírásokat a felszíni és felszín alatti vizek vizsgálatára is javasolják. Mintavétel vízfelszín alatti rétegekből A mintavétel legegyszerűbb módja a vederrel történő merítés, hátránya, hogy a minta nem jól definiált rétegből származik [16]. A mintavevő berendezések közül meg kell említeni még a mozgószondás szivattyút [16] és a mozgatható hengeres [16] készülékeket, amelyek nem minden esetben alkalmasak a jellemző minta vételére. Ezért szerkesztette a VITUKI az 1. ábrán látható mintavevőt, amely a mozgószondás szivattyú és a mozgatható hengeres mintavevők előnyeit egyesíti és 0—2 m közötti rétegek mintázására alkalmas. A készülék fő része az üvegből készült, az egyik végén leszűkített henger, amelynek szélesebb nyílását gumidugó zárja le, a leszűkített vége pedig gumicsövön keresztül a légtérrel kapcsolatos [17]. 1. ábra. Vízmintavevö a felszín alatti rétegek mintázására Fig. 1. Sampling device for taking samples from the layers in the vicinity of the surface Bild 1. Gerät zur Entnahme von Wasserproben aus Schichten unter der Oberfläche Mintavétel a felszínen úszó hártyából A felszínen úszó olaj minőségi kimutatására a kámforos próba használható, míg a mennyiségi meghatározásnál ismert nagyságú felületen elhelyezkedő olajtartalmat mérünk. A CEBEDEAU-ban két cikk [16, 18] foglalkozik a mintavételi módszerekkel. Szerzőik először a nevezetesebb nyugati laboratóriumokban olajmeghatározáshoz használt mintavételi módokat [16] hasonlították össze, majd megállapították, hogy a mintavételi eljárások nem megfelelőek, és ezért szükséges volt új módszerek [18] kidolgozása. Ezek között javasolják a kerek szúrőpapírlapos mintavételt, a szűrőpapírral ellátott fémhengert, valamint a mozgatható oldallal ellátott négyzetes keretet. A javasolt mintavevőket kipróbáltuk, de