Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

3. füzet - VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZVÉDELEM - Felföldy Lajos: Felszíni vizeink eutrofizálódása

FELSZÍNI VIZEINK E ÜTROFIZÁLÓDÁSÁRÓL DR. FELFÖLDY LAJOS

1 A vízszennyeződés törvényszerűségeinek kutatása végeredményben biológiai tudományág. A szennyezés élőlényekre hat, élőlényeket pusztít el és élőlények életjelenségei állítják vissza a vizek „biológiai egyensúlyát". Ha a közegészségügyi szempontokat számításon kívül hagyjuk, az emberi vízhasználat nagy része akkor is biológiai jelenségekkel függ össze: fürdés, üdülés, halászat, öntözés, haszon állatok itatása, ivóvízkivétel stb. Jogosan beszélhetünk tehát különlegesen „biológiai vízminőség"-ről [41]. A biológiai vízminőség mutatói, jelenségei és változásai három tulajdonságcsoportba sorolhatók, ezek a víz szaprobitás-, trofitás- és toxicitás foka. Az első két fogalom megértése érdekében a hidrobiológiához kell folyamodnunk. A Föld szerves élete két különböző táplálkozásii élőlénytípus egymást kiegészítő, körfolyamattá záruló tevékenységén alapul. Az egyik az önellátó autotróf típus, a zöld növény, mely vízből, széndioxidból és szervetlen tápsókból a Nap fényenergiájának felhasználásával és klorofill pigmentje segítségével szerves vegyületeket épít fel: fotoszintézis. A másik típushoz tartozó heterotróf élőlények közvetve vagy közvetlenül az előbbi csoport készítette szerves táplálékon élnek: növényevők, ragadozók vagy a szerves hulladék hasznosítói. Ha a befogadóba szennyvizet vezetünk (egyszerűség kedvéért értsünk ez alatt kommunális eredetű szennyvizet), akkor annak élővilága megváltozik: az idegen eredetű, allochton szerves anyagon heterotróf élőlények szaporodnak el, főleg baktériumok és gombák, melyek a szerves anyagok oxidálására elfogyasztják a víz oldott oxigén-tartalmát, ezzel kizárják belőle „természetes" élővilágának nagy részét. A vízi élővilág egyes tagjai számára táplálékul alkalmas, „hozzáférhető", nem mérgező szerves szennyezés a víz szaprobitás-fokát emeli. Ezeknek az anyagoknak nemcsak mennyisége lényeges, hanem mineműsége is, vagyis hogy mennyire „hozzáférhetők" a vízben élő heterotróf fogyasztók számára. Egyszerű kémiai módszerekkel nem lehet meghatározni őket, mert ez a „hozzáférhetőség", csak biológiai eljárással dönthető el. A gyakorlatban háztartási, élelmiszeripari és más nem mérgező szerves anyagot termelő szennyvízforrások fontosak ebből a szempontból. A szerves anyagon elszaporodó, a vizet bűzössé, undorítóvá, „szennyessé" változtató mikroorganizmusok azzal, hogy a szennyező szerves anyagokkal táplálkoznak, azokat oxidálják, végeredményben alkotórészeikre bontják őket: vízre, széndioxidra és szervetlen sókra, vagyis az autotróf élőlények tápanyagait készítik belőlük. A szervetlen növényi tápanyagok a víz trofitás-fokát, „alga-termőképességét" növelik [9]. Folyókban ez a folyamat nem jelent állandó vagy éppen növekvő veszélyt, 1 Dr. Felföldy Lajos, a biológiai tudományok kandidátusa a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tudományos főmunkatársa.